Ebben az országban komolyan nem lehet semmit csinálni, mert mindenért belekötnek az emberbe vagy irigykednek rá?

Viccelsz? Élőben nem púposkodom, ahogy Cyla mondaná, de konkrétan azt csinálom, hogy csak az olcsóbbik kocsival merek megjelenni a munkahelyemen, és környékén, és akinek lehet, annak azt mondom élőben, hogy albérletben lakom.

Ha megyünk Balatonra a nyaralóba, csak annyit mondok, megyek anyámékhoz vidékre, stb.

Hazudok az anyagi helyzetemről, az életstílusomról, mert csak így fogadnak el. Menőzés és flegmázás nélkül, az emberek java a legkisebb sikeredért a szemével meg tudna ölni.

Konkrét példák még, hogy segítsek a kérdezőnek:

-Kórházban dolgozom. Nekem is fog járni a bruttó 500ezer, amit én kb kenhetek a hajamra, még csak a szellőjét sem érezném meg, hogy azt megkapom-e vagy sem. Közvetlen munkatársak, akikkel nem vigyáztam elején, nagyon minimálisan tudják, hogy élek. Tudnak az autókról, nyaralóról, saját lakásról, fizetésemről, stb. Arról már nem, hogy lakást adok ki még, és az albi pénzből megint új helyre fogok költözni, és ezt az ingatlant ismét kiadom. De még így is, hallottam már, hogy mondták, én miért várom (?) az 500-at, amikor nekem jól megy így is. Pedig én is elkaptam a koronát, én is dolgozom épp koronás betegekkel-nah mindegy :)

-Régi sulitársak állandóan mondták, hogy nekem könnyű, mert a barátom gazdag, és biztos segít anyagiakban, ezért állok szín ötösre az egyetemen mindenből(?-ezt megint nem értem logikai szinten, mind1). Holott, az egyetemet egy nadrágban, vastagabb őszi kabátban csináltam végig, nyomtatott könyvekkel, végigéhezve kb, és mindent amit kerestem, félretetettem a lakásunkba.

A magyar csak azt látja, hogy neked mid van, sőt, szinte kutatja, mert a magyar irigy, még akkor is, ha te 100x annyi erőt fektettél bele bármibe. Saját apjukat megvernék 500 forintért. Na ilyen az átlag magyar. Neki nehéz csak, mindenkinek a sült galamb pottyant az ölébe, mert buta belelátni dolgokba. De mindig ezt mondom. Azért szegény, mert buta, és azért buta, mert szegény :) Azt hogy ezt elérd, nem is kell felvágóskodni...

Példa:

- Munkahelyen megszóltak egyesek, mert jól öltözködtem.

- Évekig nem mertem felvenni a márkás cipőimet, mert egyszer hallottam, hogy emiatt kibeszélnek, meg pletykálják, hogy én gazdag vagyok, pedig ez nem igaz.

És egyáltalán nem vágtam fel semmivel, nem is beszéltem róla, csak látták a márka jelzést, és annyi elég volt, hogy vérszemet kapjanak és rosszindulatból kipletykáljanak, röhögjenek.

De ott van példának az is, hogy mondtam az egyiknek, hogy otthon élek. Azt később megkaptam hogy nekem könnyebb, mint neki, mert nem kell albit fizetnem.