Ha valaki bunkó velem, lehetek én is az vele?

Mert egy olyan kolléga kérdezte, akit kb. csak látásból ismerek, egy olyan helyzetben, amikor kb. 5 percet kellett egymás mellett várnunk, úgy hogy semmilyen előzménye nem volt a beszélgetésben.

Nálam van még néhány fokozat az ismerkedésben, mielőtt bárkinek odaszegeznék egy ilyen kérdést, másrészt, mivel kolléga, eléggé visszaélhetne a válaszommal. Ezzel ő közölte, hogy ennyibe néz, akkor én miért adjak neki egy udvarias választ? Amúgy egy elég rosszindulatúnak tűnő nő volt, azt is kinézem belőle, hogy simán csak belém akart taposni, mert bőven 30-on felül voltam, és ilyenkor azt szokták feltételezni egy nőről a kollégák, hogy meddő, ha nincs legalább 2 gyereke.

De ez csak egy példa volt, épp az a lényeg, hogy egész álló nap ezt a szemtelen stílust tolják a többiek is, kicsit már fárasztó mindig valami kitérő, illedelmes válaszon gondolkozni, miközben ő maga meg odaböffenti, ami eszébe jut, nem mérlegel semmit.

Volt egyszer olyan, hogy valaki odajött okoskodni, és máson járt az eszem, hirtelen csak úgy odamondtam, hogy kösz, de nem érdekel. És még néhányszor, hogy fel is fogja. Fú annyira jó volt :D (ő persze marhára megsértődött :)