Most antiszociális lennék? Ez az? Illetve szeretetképtelenségem is van. Mit kell ilyenkor tenni?

Már kicsi korom óta nem szerettem a társaságot. Most a mindennapjaim a karantén óta olyanok, hogy a szüleimen és a tesómon kívül mással nem is beszélek. Se élőbe, se neten. Nem tudtam még kialakítani olyan kapcsolatot, akivel hosszabb ideig jóba lettünk volna. Tudtam kialakítani ilyen "legjobb barát" kapcsolatokat, de nem tartottak sokáig. 1-2-3 hónap volt a max. Nem érzek szeretet. Sose éreztem. Azt érzem, hogy kedvelek valakit, vagy utálok, vagy azt, ha valaki éppenséggel nem szimpatikus nekem, vagy én nem vagyok neki. De szeretetet nem érzek senki iránt. És azt se érzem, hogy hiányozna nekem valaki. Szüleim és testvérem felé se érzek szeretetet, inkább úgy mondanám, hogy nincs bajom velük. Kicsiként (7-8 éves koromig) éreztem csak, hogy egy kiránduláskor vagy másnál alváskor, hogy hiányzik anya. Nekem nincs igényem arra, hogy bárki is megöleljen, a szüleimet és tesómat se szeretem, ha megölel. De este/éjszakánként szoktam azért érezni, hogy jó lenne, ha valaki mellettem aludna, átölelne, és összebújva aludnánk el. Vágyok egy párkapcsolatra, de ez eddig még soha senkivel nem akart összejönni.

Nem érzek szeretetet, nem tudok beilleszkedni a társadalomba olyan szinten, hogy tartós barátságokat tudjak kialakítani. Nincs semmi bajom az emberekkel, de valahogy nem tudok beilleszkedni.

Azt is olvastam, hogy az antiszociálisak manipulálnak másokat és nincs bűntudatuk: régebben 10-11 éves koromban azt csináltam a régi sulimban, hogy azt mondtam X-nek, hogy Y ezt meg ezt mondta, és izgatottan néztem, hogy mi fog belőle kisülni. Most már nyilván nem csinálom ezt, de akkor, amikor ezeket csináltam, nem éreztem bűntudatot. Régebben (ez is olyan 10-11 éves koromig volt) sokszor loptam, mert amit anyám nem vett meg nekem, azt másoktól ellopkodtam. Ekkor se éreztem bűntudatot.

Most akkor antiszociális vagyok?