Mennyire általános, hogy néha elérzékenyülök, amikor ki kell dobnom valamit?

A mindennapokban is előfordul, hogy elgondolkodom, például amikor a lehámozott gyümölcshéjat kidobom: biztos maradt rajta olyan rész, ami még ehető, nem sok választotta el, hogy az a része is hasznosuljon. Ehelyett azok a részecskék utaztak itt milliárd éveket, egymás mellé kerültek valahogy és majdnem megettem őket. De nem.

Egy más fajta kategória, amikor tárgyakra, általában ruhákra emlékezem. Nem volt soha sok ruhám, mindig ugyanazokat, a megkedvelt darabokat hordom, amíg szinte teljesen használhatatlanok nem lesznek. Néha elgondolkodom, mikor voltak velem, vannak különlegesek is, mint pl. a túrahátizsákom, cipőm, vagy akár egy póló. Mennyi mindent láthattak ezek, ha lenne szemük. De egynek volt is, a telefonom, ami 4 évig minden nap velem volt, sok fotót is készítettem vele.

De szoktam arra is gondolni, hogy akár egy hajszálam, vagy a körmöm amit épp levágok, milyen korú lehet épp. A lábköröm talán egy évnél is öregebb lehet, mert sokkal lassabban nő.

Szomorú vagyok, hogy múlandó az élet. 26/F