Mihez kezdjek, ha egyetemhez túl kevés vagyok, gyári munkához meg túl sok?

Szerezz legalább egy szakmát, amit szívesen csinálnál, vagy csináld meg azt a lebüfézett szakot az egyetemen.

Ne érdekeljen mások véleménye, ez a te életed. Te boldog akarsz lenni? Akkor ne hagyd, hogy ebben befolyásoljanak. Legalábbis ennyire ne, csak hallgasd meg az érveket, gondold át, de te dönts.

Egyébként én otthagytam az egyetemet, elmentem gyárba dolgozni és most fogok szakmát tanulni. Nem akarok sokat keresni, csak hogy normális életem lehessen. Fontosabbak a munkakörülmények, munkaidő, stressz mennyisége, szabadidő stb. Leginkább pedig az, hogy szeressem. :)

Mérnöknek tanulok. A legtöbb helyen tényleg monoton a meló mérnökként is. Gépészként pl. rengeteg helyen ül az ember egy irodába és fix dolgokat csinál: CNC programot ír, rajzol és hasonlók. Ha valamit tervezni kell, az is általában elég egyforma, mert egy cégnek csak pár dolog szokott lenni a profilja. Kezdőként főleg csak monoton dolgokat csinálnál.

Amúgy tényleg valami olyan kell, amit szeretsz. Talán nézelődhetnél valami olyan dolog felé, ahol emberekkel kell kapcsolatban lenned, az talán változatosabb.

Szerintem korai megítélni a képességeidet.

A mérnöki szakok legalábbis Bscn olyanok, hogy átlagos képesség + kemény munkával bőven teljesíthetők.

Én is egy nehéz mérnöki szakon vagyok. Ha elszigetelve csak a saját példámat nézem és is eljuthatnék egy hasonló konklúzióhoz, mert 1 év alatt elbuktam 1 tantárgyat, 1 aláírást és 1 szigorlatot. A második félévem nagyrészt 4 volt, de első félévben leginkább 2 voltam.

Mégis be helyezem magamat a valóságba és összehasonlítom magam másokkal, akkor kb átlagos vagyok a szakon vagy még viszonylag jó is, mert 1.200an indultunk a karunkon első félévben, ebből kiesett 400 ember.

Rengetegen elbuktak olyan érvágó tantárgyakat, ami miatt biztosan csúsznak 1 évet.

Statisztikák alapján meg nagyából a tanulok 1/3 része tudja tudja nálunk tanterv ütemezés szerint időben elvégezni a Bsct és nyílván akiknek sikerül sem feltétlenűl nagyon jók. Most egyenlőre én is behozható lemaradással bővel betudom fejezni időben, mégis "rossz tanulónak" érzem magam.

Meg persze vannak olyan emberek akikre ránézem és elgondolkodsz, hogy "HOGY A F... CSINÁLJÁK ÍGY?", amikor meglátod hogy mindenből 5ösek, elsőre átmentek a vizsgákon és elintézték a 3 nehéz vizsgát, 1 szigorlatot 2 hét alatt még a vizsgaidőszak elején, és furcsán hallgatod miközben arról panaszkodnak hogy "Sz--r az online vizsgáztatás, mert csak 4-es lett a 0. keridites szigorlat".

Ők az anomáliák, nem te. Ők a marginális kissebbség, aminek szívesen lennék részese, de nem bánkódok mert nem vagyok...

Ha abban a szerencsés helyzetben vagy, hogy fiú vagy, akkor én a helyedben elmennék autószerelőnek vagy villanyszerelőnek. Márcsak azért, mert ez pont egy köztes állapot neked gyár és mérnök között. Másrészt (sajnos) hiányszakmák és egy idő után ha saját piacot szerzel magadnak (tapasztalat, mert a bátyám is ezt csinálta), aztán lesz belőle havi 300-400 ezred..

Egy autószerelő meg annyit kér el amennyit nem szégyell, és tehet mást az ember, mint kifizeti?

Ha lány vagy viszont nehezebb a kilátásod sajnos. De lehetsz ebben az esetben manikűrös. Az nem keres rosszul és nem unalmas.

Menj OKJ-ra, tanulj valami szakmát. Rengeteg dolog van az egyetem és a gyári munka között.

Ráadásul vannak nehezebb és könnyebb egyetemek, úgy mint ahogy vannak nehezebb és könnyebb szakmák. Ez teljesen emberfüggő. Léteznek emberek, akiknek jóval egyszerűbb, testhezállóbb egyetemen tanulni, és vannak olyanok, akiknek, mondjuk egy autószerelő szakma kitanulása lenne a világ legnehezebb dolga és fordítva.

Próbáld megismerni magad, mi lenne az optimum számodra, mi lenne az, amivel kiegyeznél.