Az mégis mennyire normális, ha valakit semennyire nem visel meg az anyja halála és semmilyen reakciót nem vált ki belőle?

Sok mindentől függ.

Mindenesetre téged zavar, hogy nem érzel semmit és ezért kérdezel.

Első része a gyásznak a tagadás és az utolsó az elfogadás. Mindkettő arról szól kicsit, hogy nincs érzelem mögötte a halál miatt.

Továbbá, ha az anyáddal való kapcsolat semmilyen nem volt, akkor ugyan annyira hat meg, mint Timbuktuban egy átlag ember halála: tudomásul veszed és csinálod tovább az életed.

Ha jó kapcsolatotok is volt és váratlan is volt a halála, valószínű a tagadás fázisban vagy.

Ha előre lehetett tudni, meg fog halni, akkor ezt jóval előre feldolgoztad, és ezért nem rendít meg különösebben, mert a gyász már előre is lejátszódhatott.

Ezek a leggyakribbak és ezek úgymond normálisak.

Ha nem ezek történtek, akkor nem "normális", azaz átlagtól életerő oka lehet.

https://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__szulo-gy..

Ugyanaz a kerdes...

Mindenki máshogy gyászol. Felesleges kategorizálni a gyászt, mert nincsen olyan, hogy "normális".

Nekem egy hullámvasút volt az egész, az elején nagyon megviselt, aztán volt egy jobb időszakom, aztán megint a nyakamba szakadt az egész, végül 2 év után sikerült feldolgoznom.

3

Olyan butaságokat írsz, hogy ezt nem hagyhatom szó nélkül. Láthatóan önjelölt pszichológusként tetszelegsz, de kijavítalak, ha nem gond.

Az első nem a tagadás, hanem a kétségbeesés.

A gyászfolyamat nem indul el az illető halála előtt, így nem is fejeződik be. Ezt a Nők lapja színvonalú, összegányolt tudományodat tartsd meg az arra érdemeseknek.

6

Madam önjelölt pszichológus, itt egy cikk a témában, te is tanulj ma valami hasznosat, ha már ennyire osztod az észt. Nem a 3as vagyok.

[link]