Ha letargiát, szomorú hangulatot okoz nálam a hosszabb egyedüllét akkor én társaság függő ember vagyok?

Egyre szomorúbb a hangulatom, mert az utóbbi időben azt vettem észre, hogy hanyagolnak az ismerősök és a társaság, nem fordítanak figyelmet rám. Holott régebben mikor fiatalabbak voltunk ez másképpen volt, kerestük egymást.

Én úgy érzem, hogy szükségem lenne egy kis figyelemre, arra, hogy néha valaki megkeressen egy kis beszélgetés erejéig.

Ez amúgy a felnőttévállásal, a korral jár, hogy a régi ismerősök, társaságok eltávolodnak egymástól? Vagy én csinálhatok rosszul valamit?

A magány, az egyedüllét, az hogy nincsenek már meg a régi barátok, ismerősök és a régi baráti társaság néha negyon rányomja a bélyegét a hangulatomra és néha szomorkodom e miatt. Túlságosan társaság és barátok függő lennék, vagy csak rosszul értelmezhetek dolgokat, rosszul értelmezem a felnőttkort és a felnőtté válást?

33 éves ffi vagyok.