Mit gondolsz, képes lennél szeretni valakit annyira, hogy még akkor sem tudnál haragudni rá ha megcsalna?

Ha valakit szeretünk, azt ismerjük, tudjuk, hogy a megcsalással fájdalmat okozunk e neki, vagy sem. Ha mindkettő félnek belefér, akkor ott elképzelhetőnek tartom, hogy nincs harag, de ha csak az egyik vallja ezt az elvet, akkor az nyilván gáz.

Bár én úgy gondolom, hogy ha valakit szerelemmel szeretünk, azon nem vagyunk hajlandóak osztozkodni. Én legalábbis nem tudnék, de fordítva is igaz, nem tennék ilyet a párommal.

#12: nem tudná legyőzni, mert én hiába szeretem, mélységesen csalódnék benne. Nem a harag lenne benne azt hiszem.

Plusz ha megcsalna úgy gondolnám, nincs értelme a kapcsolatnak, hiszen én sem tennék vele ilyet, mert szeretem...akkor, ha ő ilyet tenne, úgy érezném nem szeret eléggé. (re:11)

Ha "Létezik két ember között ennyire magas szintű és megsemmisíthetetlen szeretet? Olyan ami örök időkre szól és minden egyéb külső körülménytől független?", az megakadályozná a feleket abban, hogy csaljanak, mert akkor fel se merülne ennek lehetősége. Ha az egyik már megcsalta a másikat, akkor nyilvánvalóan nem szereti ennyire, tehát azt sem érdemli meg, hogy a párja ennyire szeresse.

Szóval a válaszom nem, ez hülyeség.

16os, ez elméletben nagyon jól hangzik, de nagyon sokszor a megcsalásnak nincs kiváltó oka a másik fél részéről.

Konkrétan hallottam ezt egy csaló pasitól: mindent teljes mértékben megkap otthon, a párja tökéletes, de ő egészen egyszerűen poligámiára van kódolva és nem tud monogám kapcsolatban élni - csak ezt nincs gerince így megmondani a párjának.

16.El sem hiszem, hogy vannak még emberek akik gondolatilag elértek ide:)

Meglepően megnyugtató.

Szerinted ebben az esetben mi a kiváltó ok?

A férfi konkrétan közölte, hogy nincs oka megcsalni a párját. Annyi az oka, hogy így van bekötve, poligámiára.

A nőnek annyi a bűne, hogy ő monogám kapcsolatot szeretne. Tényleg hatalmas bűn...