Az miért van, ha egy rossz hallású embernek mondok valamit, akkor mindig félrehallja, de amikor messze mondok valamit, akkor rögtön meghallja?

Valószínűleg hasonlóan működik, mint a látás. Valaki közelre lát jól, valaki távolra. Ugyanígy valaki közelről hall jól, valaki távolabbról.

A másik opció, hogy színlel.

Az emberi hallás elméletileg 20-tól 20 ezer Hz-es frekvencia tartományt ölel át.

Ez egyénenként változó természetesen.

A siketségnek többféle változata, és oka létezik. Ezekbe most hosszadalmas és felesleges volna belebonyolódni.

Amit a kérdésedben leírtál, az az öregedéssel együtt járó hallásromlásra a jellemző.

Ennél a minden embernél a korral együtt megjelenő állapotra az a jellemző, hogy először csökken a magas hangok iránti érzékenység, és később már a közepes frekvenciák érzékelése is lecsökken.

Ezek pedig pont a beszédünk frekvenciái.

Tehát az illető halkan még hallja a beszédet, de nem érti már meg.

Úgy nevezik, a beszéd értés csökken drasztikusan le.

Ilyenkor fordul elő, hogy gyakran visszakérdez, félreért szavakat, esetleg mondatokat is az idős ember.

És ilyenkor előfordulhat az adott helyszín akusztikájától függően, hogy a beszélőtől távolabb állva tisztábban, számára érthetőbben hallja a hangokat.

(Mert valahonnan visszaverődve jutnak a fülébe, vagy valami felület kiszűrte a számára torzító zörejeket, stb. stb.)

Ezért kedves kérdező, ha sikerül megöregedned és mivel akkor majd Te is ilyen helyzetbe kerülhetsz, arra kérnélek, ne ítéld el az ilyen embert.

Ahogy a köznyelv fogalmaz, az ilyen alkalmi süketet.

Mert ezt nem lehet szimulálni és hidd el, neki sokkal rosszabb ez az állapot mind neked.

Segítsd inkább azzal, hogy rábeszéled hallókészülék használatára, vagy közelebb állsz, felé fordulsz, hangosabban beszélsz hozzá, illetve, ha visszakérdez, akkor (és ez nagyon fontos) a mondat elejétől kezdve megismételed a neki mondott szavaidat.