Mások kimagasló eredményei inspirálnak-e, vagy iriggyé tesznek?

A lélek mércéje a válaszod..

Ha pl a szavakra figyelsz, megtudod, mi jár a beszélő fejében. Ha a hangját figyeled, feltárul előtted a szíve.

Aki másokat gyűlöl, magával sem lehet megbékélve.

Alapvetően mindkettő.

Viszont az irigység az erősebb. Én mindenben gyengus vagyok (tényleg!), na jó, két dologban nem, de mindkettő csak hobbinak lenne jó, ha lenne rájuk időm.

Azt látom, hogy tök sok ember alapból jó tulajdonságokkal érkezik (úgy születik, picikorában megfelelő ingerek érik stb) és ők sokszor akkor is sikereket érnek el, ha lusták, de ha még tesznek is magukért, akkor szárnyalnak. Most nem extrém esetekről beszélek, pl. Hosszú Katinka, de aki el bír végezni egy nehéz egyetemi szakot úgy, hogy mellette legalább minimálisan szórakozik is és jó munkahelyet talál, karriert épít, őt már irigylem, mert erre nem lettem volna/vagyok képes.

Igen, mindent lehet fejleszteni.

De nem mindegy, hogy én sportolok heti 3-4 órát és akkor nagynehezen elérem azt az edzettségi szintet, ami azoknak a kortársaimnak van, akik semmit se sportolnak; egy átlagos ember sportol heti 3-4 órát és tök erős lesz.

Vagy nem mindegy, hogy az átlag megcsinálja 2 óra alatt a beadandót, nekem pedig 8-10 órába telik és még utána se biztos, hogy értem is, nemcsak véletlen sikerült. :D

Nem mindegy, hogy én igyekszem fejleszteni a soft skilljeimet és akkor kevésbé látszik, hogy fura és autisztikus vagyok, az átlag meg ha fejleszti őket, akkor kifejezetten kellemes társaság lesz, akinek az állásinterjú szinte a biztos felvételt jelenti.

Kimagasló eredmény, gondolom, ez alatt olyat értesz, amiért tett, amiért megdolgozott. Ez inspirál.

Amikor látom mondjuk Cindy Crawford lányát vagy egyéb sztárcsemetét, akkor meg irigy vagyok, mert az életben bármit megtehetnek, senki nem fogja nekik megmondani, hogy valamiben szarok, és a "semmiért" cserébe vannak jó lehetőségeik.