Nem tudok továbblépni?

Nagyon hosszú lesz, köszönöm annak aki elolvassa és használható választ ad. Jelenleg lelki válságban vagyok, éppen próbálok a több éves depressziómból kigyógyulni. Kérlek ennek fényében olvasd el a kérdésem, és ha érzel rá indíttatást, válaszolj rá. A fő kérdésem arra vonatkozna,- hogy nem igazán tudok egy-egy dolgon túljutni, amiket szerintem elrontottam, gyakran bűntudatom van és akárhogy próbálom elfogadni, nem sikerül- ha volt valaki esteleg ehhez hasonló helyzetben, hogy jöttetek ki belőle? Emellé az sem segít, hogy van egy korban közel álló húgom, aki szinte tökéletes. A húgommal nagyon szoros a viszonyunk, közel állunk egymáshoz, mindenről szinte ugyanúgy gondolkodunk, ugyanazok a nézeteink. Maximalistának vallom magam, de a gimiben mindig volt 1-1 tárgy ami miatt elbuktam a kitünőt (tesi/matek). Emellett mindig jártam kisebb nagyobb tanulmányi versenyekre, zeneiskolában-koncertekre, versenyekre (ami mondjuk a húgom életéből kimaradt.). Az érettségim meg nem sikerült annyira jól, (depresszió miatt) de felvettek arra a szakra amire szerettem volna menni (de nem arra az egyetemre ami az álmom volt). Végigszenvedtem az első évet, buktam egy tárgyat, de sikerült átjelentkeznem arra az egyetemre ahova eredetileg szerettem volna menni és át is vettek. Most, hogy a második évem kezdem itt, boldognak kellene lennem, de még mindig szenvedek az érettségis eredményeim miatt, és hogy nem itt kezdtem az egyetemet, hogy nem vagyok tényleg részese az egyetemi életnek-mivel kimaradtam a gólya programokból stb. A húgom ezzel szemben 6. óta kitünő (ugyanabba a gimibe jár mint én) és most oktvre is menni akar. Egyszerűen belebetegszem abba, hogy nem vagyok elég jó. Tudom hülyeség, de amikor vitatkozunk mindig ezt vágja a fejemhez, hogy én sose voltam olyan jó mint ő, nekem kell fizetni az egyetemet, neki meg majd nem. Az utóbbi 1-2évben, meg egyre inkább összehasonlítom magunkat és a teljesítményünket, gondolom ebbe a depresszió is eléggé közrejátszik. Nagyon frusztrál, mert valahol úgy gondolom, hogy én is ki tudnék magamból hozni még többet, de talán már én magam sem tudok hinni magamban. Hogy állítsam vissza az önbizalmam? Hogy tegyem túl magam a régi elrontott dolgaimon? Hogy tudnék újra olyan lenni mint a gimi elején, amikor egyszerre tudtam koncentrálni a sportra, a tanulásra és a zenére? Hol ronthattam el így a dolgokat?

Szeretnék elnézést kérni a kusza írásom miatt, esetleg ha valaki szívesen beszélne erről, írjon nyugodtan privátban.