Az mennyire igaz,hogy a hülye boldog az okos depressziós?

" Aki meg "okos" az szerintem hajlamosabb a gondolkodásra, agyalásra, ezáltal, sokszor a dolgokat is előrevetíti és így okoz magának csomó kellemetlenséget, stresszt, akár depressziót."

Na ez az ember pont én vagyok, csak sajnos "okosnak" nem tudom magam nevezni, mert a legtöbb tervbe és elképzelésbe ami az életemben volt, szinte mindbe egytől egyig bele buktam...

Szerintem ez inkább a túlagyalós kontra közönyös ember különbsége. De valószínűbb hogy a közönyös emberek között több a buta, adott esetben alacsonyan iskolázott, akiket nem érdekel a világ, vagy hogy mi miért történik, egyszerűen el vannak a saját kis beszűkült világukban.

Nem, ez nem ettől függ. Sőt, ha valami szabályosságot keresünk, akkor én inkább megfordítanám.

Aki okos, az nagyobb eséllyel boldogul normálisan az életben, ezért elégedettebb, és nem lesz depressziós.

Aki meg hülye, az nem biztos, hogy normális életkörülményeket tud magának teremteni.

De okos és buta is lehet boldog és boldogtalan is.

Utolso elmondta a lenyeget. Minden mas rettenetes butasag foleg egy-egy latott/hallott pelda alapjan igazolni egy egyetemes kijelentest.

A kerdrzo szerintem sokkal inkabb arra gondolt hogy aki annyira sotet hogy nem tudja felfogni a dolgok sulyat azt nem is nyomja az.

@12:53

Na igen, az utolsó mondatban tökéletesen ott az igazság.

#6 Igen, nekem is csak futólag jutott eszembe a szomszédomról, de tényleg elég nagy sarkítás volt, olyan nagyon nem is gondoltam bele a témába.

"aki annyira sotet hogy nem tudja felfogni a dolgok sulyat azt nem is nyomja az." - ennek így több értelme van.

Egy olyan mondás van (tán ebből jöhet a kérdés):

A nem túl művelt emberek biztosak, a túl műveltek meg mindent racionalizálni akarnak, tele vannak bizonytalansággal.

Az én életemben egészen biztosan igaz. Nekem sokat olvastak kiskoromban, sokat olvastam később is, gondolkodó, analizáló ember lettem, látok a dolgok mögé, nem csak felületesen vagyok elfoglalva a dolgokkal. Életem nagy részében magányos és szomorú voltam.

3-4 évig volt egy társam, tökéletesen az ellentétem. Sose olvasott, nehezen is megy neki, nem tanult sokat, végig gondolni bármit is pedig kifejezetten gyűlölt. Nem próbált megérteni senkit és olyan kis együgyű boldogságban élte a mindennapjait... nézte a gagyi éjjel nappal budapestet meg hasonló gagyi műsorokat a tv-ben és mulatóst hallgatott... meg még most is így él. De nem bántja semmi, nem sérti senki, örökké vidám és leszar mindent.

Kicsit irigylem is érte, boldog tudatlanság.