Hogyan viselkedjek hogy ne nézzenek mindig madárnak akit meg kell próbálni lehúzni pénzzel?

Egy udvarias, jóhiszemü ember vagyok. Jól keresek, de szegény sorból jövőként mindenkivel ugyanúgy bánok. Mindenhova tisztelettel megyek be. Írok példákat:

- új német autómon elmentem kereket cseréltetni. Telefonon nem kérték a típust, évjáratot, 13 ezret mondtak. A szerelés után mindenféle indokkal (ilyen autón nehéz a csere mert nagyon kell vigyázni ezzel-azzal, különleges a tpms szenzor, stb) 25 ezret (!) kértek el.

- Kőfelverődés volt a szélvédőn. A szélvédős az autó típusát látva rögtön a kiírt ár dupláját mondta rá. Vicces volt hogy ugyanoda durvább sérüléssel vittük a barátnőm Fiatját, arra a kiírt árat fizettük.

- fodrásznál ki volt írva hogy 1 méretre felnyírás 2000 Ft. Majd a fizetésnél jöttek a kifogások, hogy hát az nem is úgy van, azt nem is szokta kérni senki és fizessek 5000-et.

- villanyszerelőket hívtunk lámpa szerelés miatt, nem engedte a párom hogy én szereljem fel. Az okosok nem vették észre hogy mögöttük állok és szépen sugdolóztak, hogy mennyit is hazudjanak nekem túlárazva. Majd bedobtak egy vicces 6000/lámpa díjat.

Sehol nem nagyzolok, alázattal megyek oda, már-már meghunyászkodva hogy ne süssék rám az újgazdag kö... jelzőt.

Hogyan kéne viselkednem, hogy ne nézzenek pénztárcának akit le lehet húzni?

Az autógumisnak jól elmondtam a véleményemet, pontosan tudom mi mennyit ér mert egész 24 éves koromig magunknak szereltük a családi autót otthon.

A szélvédősnek is elmagyaráztam hogy ide többet nem jövök.

A fodrásznak szintén beolvastam szépen, de elegem van a veszekedésből. Nem lenne jó ezeknek az embereknek ha lenne egy visszatérő vendégük? Jobb az ha megpróbálnak lehúzni és hülyének nézni? Azt hiszik, hogy mindenkinek az ölébe hullott a pénz aranyifjúként akinek pénze van?