Unokatestvérem a példaképem! Furcsa ez? Ő a semmiből ért el világraszóló dolgokat!

Unokatestvéremék ketten vannak tesók. Az idősebb 23 éves, a fiatalabb 18. Én 32 vagyok. Az anyukájuk és apukájuk autóbalesetben elhunyt 5 évvel ezelőtt. Akkor is egyszerű körülmények között éltek, míg mi jómódban. A szüleim nem sokat segítettek nekik (állítólag a távolság miatt) és a nagyon idős nagyszülők nevelték őket onnantól a kisnyugdíjból. Sajnos már ők is elhunytak természetes módon idén. Az idősebb fiú önerőből, kapcsolatok nélkül, pénz nélkül kijutott az USA UC Berkley egyetemre (a világ egyik legjobb iskolája) és elvégezte nagyon jó eredménnyel. San Joséban lakik most és egy nagy tech cégnél dolgozik, álom életet csinált saját magának! Előtte még a Balatonra se volt pénzük lemenni, előbb látta az óceánt mint a tengert (azt azóta se). A kisebbik fiú is tehetséges, ő egy nagyon jó francia egyetemre fog menni jövőre, neki nem maradt senki, az apja link testvére vette magához szigoruan az érettségi napjáig, utána kiteszi a házból.

Nagyon felnézek rájuk, főleg az idősebbre, hogy elérte mindezt! Megérdemli nagyonis! Nekem minden adott volt, pénz, kapcsolatok, de a szüleim inkább lehúztak, visszahúztak. Lehetőségem lett volna Németországban középiskolába járni de nem engedték, mert jó az itthon is. Egyetemre se engedtek külföldre menni mert az hülyeség, minek az, magyarok vagyunk. Az eszem nekem is meglett volna de visszahúzott a langyos posvány. Szüleim is tipikusan olyanok akik folyton az államot szídják bárki is van hatalmon, viszont nem tesznek semmit, elvannak. Ezt a sorsot nevelték belénk is. Az eszem meglett volna nekem is nagy dolgokat csinálni. Múlt évben voltunk a feleségemmel látogatóban az unokatestvéremnél Californiában és a barátai is mind azt mondták, hogy ilyen angol tudással és ilyen IT tapasztalattal simán felvennének ott egy kezdő pozicióra bármelyik céghez. Még fel is ajánlotta az egyik srác, hogy a a cégével szponzorálná a kiköltözésünket. Csak állítólag a papírmunka 2 év is lehetne mire kijutunk. Viszont már öregnek érzem magam, itt lenne az ideje a családalapításnak. Ha várnék 2 évet meg még 2-őt amíg ott belerázódunk a dolgokba már 36 évesek lennénk, ami egy nőnél kicsit sok már ha egy gyerekvállalást nézünk.

Szerintem ez a hajó elment már nekem de igazi példakép nekem az unokatestvérem hogy háttér nélkül mindent megvalósított.

Mit tennétek a helyemben? Menjünk majd ki puhatolózni az USA-ba amint megengedik és kezdjek intézni melóhelyet? Vagy már elment ez a vonat és vágjunk bele a családalapításba?