Történetek kéregetőkkel kapcsolatban?
Sajnos én még fiatal vagyok, egyszer szerintem jól át is vertek.
Történt tavaly, hogy Pesten egy hiányos fogazatú, középkorú nő megállított, volt nála valami matrica, és azt mondta hogy az éhező gyerekeknek gyűjt, vegyek tőle matricát, 2000 Ft.. Mondtam nálam csak egy ezres van, és adtam neki egy ezrest, és odaadta a kis matricáját 1000 Ft-ért... aztán utána pár másodperc múlva rájöttem, hogy átvertek engem, csak annyira mással voltam elfoglalva éppen gondolatban, hogy simán elhittem neki.. Fú, de rohadt mérges voltam utána.
Idén történt, hogy a buszpályaudvaron egy viszonylag jó megjelenésű fiatalember pénzt kért, hogy hazatudjon jutni (ez egyébként szerintem mindennapos eset majdnem), 3000 Ft-ra lett volna szüksége, bemutatkozott, azt mondta jelöljem be facebookon, és majd visszautalja a pénzt. Valahogy egész hihető volt a sztori, viszont azt érthetetlen számomra hogy hogy nem tud hazajutni, szerintem a busztársaságtól is kérhetett volna segítséget... Utána másokhoz is odament, de senki nem segített neki, nálam meg éppen nem volt annyi pénz, és attól félek, hogyha lett volna, akkor lehet hogy odaadtam volna neki, amennyire hiszékeny vagyok.
Nektek van hasonló történetetek? Ezentúl én levegőnek nézem őket, és nem állok szóba egyikkel sem.
válasza: válasza: válasza: válasza:Nekem is jöttek már oda, h nem tud hazajutni, adjak pénzt, nem aludt már napok óta és alig evett, egy kis darabot adjak a gyrosomból. Mondta, nem tudom milyen érzés ilyen helyzetben lenni.
Teljesen igaz volt, amit mondott, nem tudom milyen lehet neki, és rossz lehet. De ha minden csöves oda jönne, és adnom kéne mindenkinek mert nekik rossz, nekem nem maradna. Exem adott pénzt olyan cigánylánynak, akit megsajnált mert kedvesnek tűnt, 10 perc múlva ordibálva üvöltözött egy részeg emberre, szóval nem volt valami normális.
Én nem adok senkinek sem, mert nem érzem, hogy ez az én dolgom. Ha én adok nekik, belőlem elvesznek, a problémájuk nem lesz megoldva, csak aznap esznek és isznak. Ehhez a problémához a hatalomról kell valakinek cselekednie, nem egy olyan "kisembernek", mint aki én vagyok. Egyáltalán nincs bűntudatom amiatt, hogy nem adok senkinek, racionalitás szemszögéből nézve, nincs értelme.
válasza:Nekem két kedvenc sztorim van.
1.
Egy volt csoporttársam sétálgatott Újbudán. Majd leült egy padra.
Odament hozzá egy cigányasszony.
- Jajj aranyosom, hadd mondjam mán meg a szerencséjét!
- Nem, köszönöm.
- Na, akkor takarodj le a padomról!
2. Ez velem történt. Sétáltam az Örs vezér terén, az Árkád mellett. Zenét hallgattam, kiabálásra lettem figyelmes. "Gyere már ide!" Először nem akartam tudomást venni róla, biztos nem nekem szólnak. Ezután még egyszer hallottam, hangosabban. Odafordítottam a fejem, és nem akartam elhinni. Egy csöves cigány pár ült a padon, és kajak azért kiabáltak, hogy menjek már oda pénzt adni, mert lusták voltak felkelni, és 10 métert jönni felém:D:D Mikor szó nélkül továbbmentem, utánam kiabálták, hogy "Bunkó köcsög!"
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!