Éreztetek már kiégést szociális kapcsolatokban, munkahelyen, iskolában stb... Amikor úgy érzitek felőröl a stressz?

Hát persze. Suli, munkahely... Minden "kötelező" közösségi hely ilyen. Random emberek közé bedobva, akik mindent leszarnak és olyanok mint egy csapat veszekedő ovis. Mérhetetlen motivációt nyújt ahhoz, hogy kőkeményen dolgozzak hogy ne kelljen ilyen helyekre mennem, hanem otthonról dolgozzak.

Én csak ilyet érzek. Van más is?

Kb 3 hónapig bírom utána jön az érzés, hogy komolyan ezt fogom életem végéig csinálni? Most pedig nem végzek fizikálisan megerőltető munkát. De még is ezt érzem 3 hónap utan, hogy értelmetlen az egész amit csinálok. Ez van. Nem mindenki tudta 14 évesen eldönteni vajon mi akar lenni életében. Most se tudom.

Gyakran érzem ezt. Sokszor legszívesebben elbújnék legalább fél évre egy odúba.

Utóbbi hetekben folyamatosan. Fáradtak is vagyunk, elegem van abból, hogy főnököm a milliós fizetése ellenére baszik a gép elé ülni, kiadja nekem a dolgait, lelép munkaidő végén, én meg miatta maradjak??? Phaszt! }:(

0-24 ezt érzem. Az élet egy rakás romhalmaz

Jelenleg is ebben vagyok benne, kib×tt megoldást nem találok rá.

A suliban és a szociális kapcsolataimban éreztem ezt és sajnos még most is. Tart már jó ideje, és már egyre jobban várom, hogy ez véget érjen. Keresem rá a megoldást, de eddig még nem sok sikerrel jártam..

Nekem nincs se munkam, se lakhatasom,se baratok, akik segitenenek. Teljesen magamra vagyok maradva. 3 napon belul vagy valtozas vagy halal.

Utóbbi hónapokban sajnos csak ezt érzem. Keresem rá a kiutat, de így karanténban a kikapcsolódás lehetősége is limitált, hiába pihenek rá a sok hülyeségre, nem tudok feltöltődni sem.