Mennyire tapasztaltátok, középiskolában és egyetemen mennyire jellemző a másik szekálása, csúfolása, lejáratása ? Volt részed bullyingban ? Internetes zaklatások mennyire jellemzőek ?

Erre sajnos tényleg az az egyetlen módszer, ha nem hagyod magad. A közoktatásban hígabb a közösség, éretlenebbek is az emberek, össze is vannak zárva, ott jobban burjánzik ez. A felsőoktatásban annyira nem, de azért ott is jelen van, inkább beszólogatás, hátad mögött megszólás, pletykák, online csoportokban kioktatás/beszólás formájában. Hasonlóan működik egyébként általában a munkahelyen is. Általában itt már nincs annyira magára hagyva az ember, az emberek jobban keresik az igazságot, mint a státuszt vagy hogy mondjam. Ha komplett idióta vagy, egyedül maradsz és piszkálni fognak, ha átlag megosztó ember vagy, lesznek ellened és melletted is, ennek megfelelően változik ennek a mechanizmusa is. Alapvetően én is azt vallom, hogy amiért kis satnya gyerekként szétkaptak volna, azt felnőttként muszáj lesz bevállalnod, különben áldozat maradsz. Vissza kell szólnod, konfrontálódnod kell, az értelmiségi módon: nyíltan meg kell kérdezni a másikat, hogy miért csinálja, miért jó ez neki, "felnőttek vagyunk, miért nem lehet normálisan", "miért van szükség erre", "egyenrangú emberekként miért nem tudunk ennek megfelelően beszélni"?

Úgy gondolom, ha normálisan fejezed ki magad és nem provokálsz, kevés bunkót fogsz ki, akik ellen ez a szintű nyílt szembefordulás tökéletes fegyver. Legalábbis nekem az volt, ha volt hasonló (felnőtt fejjel gyerekes) konfliktus, mindig ehhez folyamodtam. A legutóbbi vitánk egy csoportfeladat kapcsán volt, az egyik srác kivette a kezünkből a munkát, folyton akkor csesztetett vele, mikor nem értünk rá foglalkozni vele (ilyen hajnali 1-kor meg vasárnap délelőtt), aztán elkattant és megcsinálta az egészet egyedül, majd azzal fenyegetőzött, hogy szólni fog a tanárnak, hogy a két csapattagot az ötből (aki velem és a másik társunkkal ellentétben nem is válaszolt a hülyeségeire), buktassa meg. Aztán kiderült, hogy személyes problémája van velük, aztán elkezdte kavarni a szart az évfolyamon (mi nagyon kevesen vagyunk, itt lehet), aztán az egész egy ilyen idétlen cirkusz lett. Na, ezt a srácot és a talpnyalóit konkrétan azzal állítottuk le, hogy nyilvánosan számonkértük, mi ez a proli gyerekes stílus és felnőtt embereknek (akik közül dolgozunk is elég sokan) miért kell az ő osztályharcaival túráztatni magukat, mikor csak szeretnének túllenni a szájbavert képzésen. Dehát az ő jegyei meg ez a tárgy, meg hogy ez mennyi kredit és itt mindenki egy senki, akinek szarok a jegyei és amúgy is mit képzel a két érintett. Aztán már mindenki megunta a fejét és mindenki azon volt, hogy duguljon már el a pbe, mert a fsznak sincs türelme gyereket nevelni az egyetemen és haladjunk. Aztán végül elnyugodott, fontosabb volt neki a jegye, mint a hiszti.

24: oké, főnök, akkor mi a te bevált megküzdési stratégiád az ilyen helyzetekre? Páran itt megtanultuk, hogy hogy kell boldogulni az életben akkor is, ha történt velünk hasonló, de úgy látszik, hogy azok közül neked semmi sem jó. Most erre mit mondjak? Ha nem fogadod meg azoknak a tanácsát, akik felszabadították magukat az esetleges korábbi pszichoterror meg bullying alól, mert megtanulták kezelni az ilyen helyzeteket, akkor milyen tanácsra vársz?

Az életben farkastörvények uralkodnak általában. Vagy megtanulsz szelektíven bully lenni, vagy téged falnak fel azok, akik hobbiból is azok.