Mit csináljak anyukámmal?

Nem is igazán tudom, hogy hol kezdjem el, ez egy picit hosszú lesz, de remélem, hogy lesz türelmetek végigolvasni. Szóval, arról van szó, hogy van egy anyukám, aki soha az életében nem dolgozott egy normális munkahelyen. Mármint arra gondolok, hogy pl. 8-kor bemegy és egészen 4-ig bent van. Ami nem is lenne akkora baj, mert tulajdonképpen neki egy olyan munkája van, ahol otthonról is elég dolgozni és nem kell 8 órát egyszerre ledolgoznia. Tulajdonképpen ő saját magának csinálja a programját.

Ezzel a résszel még nem is lenne baj, hanem a baj ott kezdődik (ott fog februártól kezdődni), hogy (nem szeretném elmondani mi a munkahelye, mert félek hogy meglátja), de a lényeg az, hogy eddig apukámnak volt a segédje. És ez most neki hamarosan le fog járni, azután pedig nem is akar dolgozni menni. Amivel ismét nem lenne OLYAN nagy baj, mert apukám kap elég fizetést ahhoz, hogy eltudjon tartani minket. Viszont anyukám semmit sem fog csinálni a háztartáson belül (főzés, mosás takarítás, sokszor azzal dicsekszik a barátai előtt, hogy egy porszívót nem tud beindítani). Eddig sem csinált semmit mindent apukám csinált.

Ő neki a felnőtt élete 65% annyiból állt, hogy hason feküdt az ágy tetején és firkált, valami hülyeségeket. Itt van mellettünk 30 méterre egy üzlet és annyira képtelen, hogy elmenjen kenyeret venni, engem cseszeget tanulás közben. Persze, eltudok menni én is, nem vagyok nyomorék, de ez semmi szín alatt nem normális, hogy ilyen alap dolgokat nem képes megcsinálni.

Mit csináljak? Hogyan tudjam vele megértetni, hogy egy két diplomás nőnek nem az kéne legyen a fő problémája, hogy hogyan tud minél jobb pozíciókban fetrengeni? Arról ne is beszéljünk, hogy hogyha valamit csinálnia kell (pl.főzés), akkor azonnal idegbajos lesz és ordibálni kezd mint valami nem normális.