Mi az oka annak, hogy olyan sokan vannak, akik általánosban és középiskolában nem jók matekból?

Ezen nagyon sokat gondolkodtam, mert rengeteget olvasok és érdekel a világ. Ez 10 éves korom körül nem így volt. Márhára nem érdekelt a matek meg a sok egyenlet a számokkal meg betűkkel, se az, hogy az Alföld talaja milyen, sőt, még az athéni demokrácia se, bármilyen fura is. Inkább focizni szerettem, órán meg azon gondolkodni a nyelvtani szabályok helyett, hogy megkapom-e a biciklit, amit a padtársam. Azóta elvégeztem egy humán-jellegű szakot és most egy mesteren vagyok. Valahogy nem fejlődtek ki bizonyos "absztrakt" képességeim, amiket szerintem valóban korán kellene valahogy fejleszteni. De nekem olvastam mesét, a fantáziám kifejezetten jó volt akkor is. A társaság bohóca voktam mindig, a nagybátyám meg nótafának hívott, mert állandóan jókedvűen verseltem. Középiskola környékén észrevettem, hogy az athéni demokráciát meg a Pál utcai fiúkat képes vagyok értelmezni, de egy kémiai folyamatot nem. Félelem kapcsolódhat az oxigén a nemtudommivel, de nincs előttem az egész folyamat (ellentétben a társadalmi eseményekkel), tök "idegen" az egész. Egyébként meg nem is érdekel annyira, mint egy pszichológiai vagy társadalmi probléma. De ha leültem és valahogy belevertem a fejembe valami képletet, akkor örültem, de nem éreztem sose, hogy ettől jobban megértettem az életét, mintha elolvastam volna egy történelmi vagy pszichológiai könyvet. Valóban, nem éreztem effektíve hasznát. Sajnos.

Utolsó, pedig a reáltudományok is ugyanúgy a világról szólnak, nem csak a humán tudományok.

Nyilván, sőt, nagyon is arról szólnak, tudom. Ezért zavar, hogy egyszerűen nem igazán értem meg a magasabb szinteken. Írtam egy hármas matek érettségit, mert nagyon "életszagú" példák voltak abban az évben. Tényleg, mintha mindennapi feladatokat kellett volna megoldani (nyilván, nem a legalacsonyabb szinten). Nem hazudok, volt egy feladat, ahol gőzöm nem volt a képletről és saját kútfőből alkottam meg hozzá! Természetesen nem volt pontos, mert nagyon durva tizedesekre jött ki, de gyakorlatilag megtaláltam az eredményt (olyasmi, hogy 10 helyett lett 9,13814 stb...), azóta is többször elgondolkodtam, hogy ki lehet-e kérni a feladatlapok másolatát (tényleg, ki lehet?), mert rettentő menőnek tartom a dolgot. Summa summarum, ezek "kézzelfogható" feladatok voltak. De az, hogy akkor mi mivel hogyan, pláne, ha kémiai vegyület vagy biológiai folyamat leírása... ez benne az absztrakt! Elolvasod, hogy Jézus így meg úgy, esetleg Nagy Károly így meg úgy és a többiek időrendben mit tettek-vettek, oké... de hogy felírnak nekem négy-öt betűt és akkor képzeljem el, hogy az egyik betű az oxigén, a másik meg a nitrogén és akkor azok cserélgetnek egymás közt valamiket, amiket szintén nem "látok" magam előtt. És valóban, a legfontosabb, hogy ebben nekem mi a jó? Ezt szerintem sok gyerek (és felnőtt se) nem látja. A töri izgalmas valamennyire, a csaták, háborúk, kavarások. A pszichológia is izgalmas, mert közérthetően igyekszik fogalmazni. A művészet is kapcsolódik ezekhez, tanulás szintjén. Még a földrajzban is volt nekem izgalmas, de az határeset. Az is alapszinten egyszerű, mikor megtanulod, hogy hol honos a feketefenyő és hol a pálmafa, mire épül Norvégia gazdasága, stb..., megtanulod, megjegyzed. Beszélsz egy ismerőssel, érdekel, hogy miért olyan hülye és a pszichológia (részben) tud válaszolni. Ha érdekel, miért nem vagyok olyan jómódú, mint egy osztrák, akkor valószínűleg a történelem fog válaszolni meg a földrajz. Még ha arra lennék kíváncsi (nem vagyok), hogy elpárolog-e két vegyület, ha összeöntjük, arra jó lenne a kísérlet, de mi ilyesmit talán hármat se csináltunk az iskolában. Egyébként az, hogy mi és hogy bontja le valaminek a kettős kötését, az sose hozott lázba, mert sose találkoztam azzal, hogy ezzel bármit kezdhetek. Irigylem kicsit azt, aki ezekre tanyleg kíváncsi.

Ugyanez nálam is, igen. Erősen absztrakt tárgyak. Írj le betűket (meg számokat) és akkor az lesz a hidrogén meg az oxigén, ez a két betű meg a köztük lévő szám a víz. Érted? Egyrészt nem nagyon tudom elképzelni, másrészt ez miért kell nekem? Na, ez az a két kérdés, amit egy gyereknek valahogy "szerethetővé" kell tenni. Matek nagyjából ugyanez.