Hogyan szabaduljak meg attól a tulajdonságomtól, hogy állandóan másokhoz mérem magam? Egyáltalán érdemes ettől megszabadulni?

Nincs abban ördöngös, hogy másokhoz méred magad. Az önkontroll nem árt.

De nem mindenkihez.

Én mindig igyekeztem nálamnál képzettebb, okosabb, intelligensebb, vagy velem azonos nívón gondolkodó emberek társaságát keresni.

Tehát bárkihez nem mérem magam.

József Attila Ars poetica c. versében írja:

"(...)

az értelemig és tovább!

Szabad ésszel nem adom ocsmány

módon a szolga ostobát.

Ehess, ihass, ölelhess, alhass!

A mindenséggel mérd magad!"

Ő úgy értelmezi: az egyetemes igazságokhoz mérd magad.

Az egyénre szabva pedig: az erkölcsi és emberi széphez, igazhoz mérd magad, ne személyekhez. Akkor fölül emelkedsz.

önbizalomhiány.

fejleszthető.

1-es vagyok

Az egészé életünk szüntelen választások sorozata. Valamit mindig választunk, és ugyanakkor mindig elmulasztunk valami mást. Választani muszáj, az viszi előre az életedet, tulajdonképpen abból áll. Az irány a fontos, és pillanatnyi körülmények, célok, és főleg a fennálló választási lehetőségek. A lényeg, mindenből kihozni azt, ami értelmes, ami további választások lehetőségét nyújtja. Tehát nem zsákutca.

És te bizony abban az érett, felnőtt korban vagy, amikor az ilyen elmélyedés, a "hogy volt és merre tovább" foglalkoztatja az embert. Normális ebben az életszakaszban. Ilyenkorra már jó adag emberismeretet gyűjtöttél, már sínre tetted magad, vagy éppen úton vagy afelé.

.

Váci Mihály:

Valami nincs sehol

Süvítnek napjaink, a forró sortüzek,

– valamit mindennap elmulasztunk.

Robotolunk lélekszakadva, jóttevőn,

– s valamit minden tettben elmulasztunk.

Áldozódunk a szerelemben egy életen át,

– s valamit minden csókban elmulasztunk.

Mert valami hiányzik minden ölelésből,

– minden csókból hiányzik valami.

Hiába alkotjuk meg s vívunk érte naponta,

– minden szerelemből hiányzik valami.

Hiába verekszünk érte halálig: – ha miénk is,

– a boldogságból hiányzik valami.

Jóllakhatsz fuldoklásig a gyönyörökkel,

– az életedből hiányzik valami.

Hiába vágysz az emberi teljességre,

– mert az emberből hiányzik valami.

Hiába reménykedsz a megváltó Egészben,

– mert az Egészből hiányzik valami.

A Mindenségből hiányzik egy csillag,

– a Mindenségből hiányzik valami.

A Világból hiányzik a mi világunk,

– a Világból hiányzik valami.

Az égboltról hiányzik egy sugár,

– felőlünk hiányzik valami.

A Földből hiányzik egy talpalatnyi föld,

– talpunk alól hiányzik valami.

Pedig így szólt az ígéret a múltból:

– „Valahol! Valamikor! Valami!”

Hitették a bölcsek, hitték a hívők,

– mióta élünk, e hitetést hallani.

De már reánk tört a tudás: – Valami nincs sehol!

– s a mi dolgunk ezt bevallani,

s keresni azt, amit már nem szabad

senkinek elmulasztani.

Újra kell kezdeni mindent,

– minden szót újra kimondani.

Újra kezdeni minden ölelést,

– minden szerelmet újra kibontani.

Újra kezdeni minden művet és minden életet,

– kezünket mindenkinek újra odanyújtani.

Újra kezdeni mindent e világon,

– megteremteni, ami nincs sehol,

de itt van mindnyájunkban mégis,

belőlünk sürgetve dalol,

újra hiteti, hogy eljön

valami, valamikor, valahol…

https://www.youtube.com/watch?v=05wB4ormU8I

Hú de ismerős, mintha én írtam volna. És igen, mondják hogy fiatal vagyok, bármi lehetek, de ez nem igaz, mindenütt csak bezárult ajtókat látok, hiába lenne meg az eszem bizonyos dolgokhoz. Kirepültem, az egyik szülőm meghalt, a másik is levette rólam a kezét, de ha nem így lenne, màr akkor se lenne pofám pénzt kérni erre/arra, ahhoz már öreg vagyok tényleg. Egy egyetemet elvégezhettem nappalin a szárnyuk alatt, de hiba volt, nem ért semmit, a mesterem miatt is annyit tétováztam, hogy már abba se merek belevágni, mert ha csúszok, akkor az félmillió lesz nekem, bebiztosítva se lennék azzal a képzéssel se. Összes magtakarításom alig több ennél, ennyit sikerült csak felmutatnom az életben, meg egy közepes állást, amivel annyit keresek, hogy épp kijövök, meg jogosítványt, kisebb tanfolyamokat talán megcsinálhatok belőle. Sajnos későn realizáltam, hogy hiba volt az egyetem, állást ugyan kapok vele, de nem lett belőlem semmi, mindig csak a titkár titkárja lehetek maximum. Folyamatosan eluralkodik rajtam az irigység, ha azt látom, hogy nálam rosszabb képességűek is többre vitték, mert jobban döntöttek 18-19 évesen. És ha velem egyidősek már vezetők valahol, vagy csak 2x-3x annyit keresnek, mint én, plusz még férjhez is mentek, hát..sárgulok keményen. Az egykori nagy barátnőkkel is mintha távolodnánk, mert lemaradva érzem magam tőlük. Ők házasodnak, gyereket szülnek, milliós autókat, lakást vesznek a férjükkel, én meg...hagyjuk is.

De hogy válaszoljak is, miután kipanaszkodtam magam :D. Tenni nem igen tudsz mit, legfeljebb azt, hogy belátod, hogy igen, neki meg neki jobban megy a szekér, ő tud valamit. Esetleg segítségért fordulsz, hogy mit érdemes, hogy érdemes a saját helyzeteden javítani, de ne mások, hanem a saját életedből kiindulva. Pl. Én is most megnéztem, hogy mire van lehetőségem, pl. Egy jogsit azért le tudok tenni, időm, pénzem van rá, fogtam és nekiálltam. Meg kiszámoltam, hány év alatt tudok összespórolni egy csotrogányra és mennyibe fog fájni a fenntartása. Persze majdnem elsírtam magam, dehát ez van, nálam rosszabb helyzetűek is megoldják. Meg gondolj arra, hogy lehet valaki meg rád irigy. Biztos van azért olyan tulajdonságod, vagy értél el olyan dolgot, amire büszke lehetsz. Pl. Hiába mondom el minden szarnak az állásom, van néhány csoporttársam, aki meg gyárban kötött ki, ők nagyon irigykedtek az én pozíciómra, nyilván nem a rosszindulattal kevert irigységre gondolok, de mindent megadnának egy ilyen állásért. Meg a járvány helyzet nem érintette az àllásomat semennyire, sőt, több munkám van, mint valaha. Innen is lehet nézni. Elkezdtem így felfogni a dolgokat, és haladok a saját kis csiga tempómban, de nem mondom hogy nem keseredek el néha. Tedd azt te is, hogy belátható időn belül kitűzöl kisebb dolgokat, amikből sikerélményt szerzel, és akkor már egy jobb verziód leszel a mostaninál. Bocsi ha hosszú voltam

25 N