Kezdőoldal » Emberek » Emberi tulajdonságok » Mi az a kiégés? (burnout)...

Mi az a kiégés? (burnout) Valaki el tudná nekem magyarázni, milyen emberre mondják ezt?

Figyelt kérdés

2021. febr. 5. 18:35
 1/5 anonim ***** válasza:
77%

[link]


Barátom, Gugli, bemutatott Wikinek! H ők milyen okosak! Csuda dolog ez az internet, hallod!

2021. febr. 5. 18:48
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/5 anonim válasza:
Sokszor a tanárokra mondják, hogy kiégnek. Szerintem ez azt jelenti, hogy egyszerűen elfogy az energiája egy embernek és már nem tudja tovább csinálni azt az adott tevékenységet/munkát.
2021. febr. 5. 18:48
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/5 anonim ***** válasza:
100%
Hat engem ez szakmailag érintett. Elég nagy felelőséggel jár a munkám, stresszes is. Az elején nem zavart, kihívásként éltem meg. De a csapaton belül is történtek változások, a főnökseg is olyan volt h dícséretet sose kaptal, ha több melót vállaltal vagy szívességet tettel egy köszi se, bezzeg ha vmit elrontott az ember.. aztán egy idő után azt vettem észre h reggelente nehezen keltem fel (mintha minden nap hétfő lenne :D), gyomorgörcsöm volt ha be kellett menni melozni. Napközben olyan voltam mint egy zombi, csak csináltam a dolgom, de elég szétszórt és dekoncentrált lettem. Ha hazaértem feszült voltam a munka után, nem volt kedvem beszélgetni, ha hozzam szoltak elég bunkon válaszoltam. És csak feküdtem. Sokat aludtam, ha már nem tudtam akkor is csak néztem ki a fejemből, nem volt kedvem semmihez. Etvagyam se volt, magamat is elhanyagoltam, aztán már a otthoni környezetem szólt h ez így nem állapot. Végül felmondtam, váltottam és egyik legjobb döntés volt, azóta már sokkal jobban vagyok
2021. febr. 5. 18:49
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/5 anonim ***** válasza:
100%
Én nagyon szerettem rajzolni. Rajz tagozatos gimnáziumba jártam, az álmom az volt, hogy majd rajzfilmrendező leszek. Aztán persze felébredtem, rájöttem egyetlen rajzfilmstúdiós látogatáson, hogy elég rabszolgamunka az. Ettől még szerettem rajzolni, egy alapítvány rendszeresen kért tőlem rajzokat 5-6 éven keresztül minden héten. Eleinte szívesen rajzoltam, büszke voltam magamra, aztán az évek során valahogy belefáradtam. Pénzt persze nem kaptam érte, nem is vártam. Inkább az volt a baj, hogy sokszor kellett olyasmit rajzolnom rendelésre, amihez semmi ihletem nem volt. Emlékszem, a mélypontom az volt, amikor egy autószerelő műhelyt kellett volna rajzolnom.:))) Valahogy a végére már gyűlöltem az egészet. Végül abbahagytam. Eltelt azóta 20 év és nem szeretek rajzolni azóta se. Olyan fokú kiégés ez nálam, hogy a kislányom hiába szeret rajzolni és hiába mondják, hogy vigyem majd szakkörre, egyszerűen már attól is csüggedt vagyok, ahogy elképzelem őt a nagy rajztáblát cipelve...Valahogy ki kéne ebből jönnöm, de az az igazság, meggyőződésem, hogy boldogabb lenne, ha zongorázni tanulna vagy balettozna. Persze ez nálam ilyen kapuzárási pánik szerűség, mert nekem ezek kimaradtak, pedig alkatilag illettek volna hozzám és úgy érzem, több örömet tudott volna adni a zene. Szóval én nagyon durván kiégtem ezen a területen.
2021. febr. 5. 20:54
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/5 anonim ***** válasza:

Nekem gimi végére sikerült összehozni egy kiégést.

Mindig is zárkózottabb voltam és alig voltak programjaim, csak körülbelül minden második hétvégén. Utolsó ~2 évben gimiben jogsi szerzése, sport, sportsérülés utána pedig erőnléti edzések lettek. Emiatt minden hétköznapi délutánom megtelt, este 6-7 körül, ha nem később értem haza, szombatom is tele volt végig, csak a vasárnap maradt magamra- akkor tanultam igazán..

Először nem tudatosult bennem, hogy mennyire a másik véglet lett programok terén, mert csak az lebegett a szemem előtt, hogy mennyivel jobban teljesítek, mennyivel boldogabb vagyok. De ez csak átmenetileg tartott.

Suliban is hajtottam ezerrel, mindent pluszt megcsináltam a kötelezők mellett. Jött egy új tanár, aki teljesen rám szállt, olyan szintű gyomorgörcseim voltak miatta.. A "legjobb barátommal" állandó veszekedések lettek, rendszereseb furkált, beszólogatott, versengett velem. (Később, utána olvasás után, kiderült, hogy nárcisztikus..)

Az osztály nagyja végig lebzselte a gimis magyarórákat, és minden beadandónál egyesével rám írogattak és könyörögtek, hogy segítsek. Tavaly érettségiztünk, sokkal több feladatot kaptunk, én meg sokkal több üzenetet. Szívesen segítek, nem arról van szó, de olyan szinten kihasználtak és nem értékeltek.. de a tanárok sem sajnos. Ha időre megcsináltam valamit, és más hetekkel később adta le, meg sem látszott a jegyeken.

Nagyon sok kudarc ért és elég hamar az 5. stádiumban találtam magam. De már felismertem a gondot és dolgozok rajta, sajnos eléggé negatív lettem, és idegesít, szóval már változtatni kezdtem rajta. Hosszabb az út, de nem lehetetlen:)

2021. febr. 6. 13:23
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!