Mi a véleményetek az olyan emberekről, akiknek nehéz gyerekkoruk volt és ezért mindenkit utálnak, akinek normális volt?

Én is sok ilyet ismertem. Nekem vegyes volt a gyerekkorom, jóllétben nőttem fel mondhatni, elsősorban a szüleim közös vállalkozása miatt, de anyám és apám családja folyamatosan ellenállásban volt egymással, végül a szüleim is mocskos durva harcokat műveltek. Mikorra kamasz lettem, félve hagytam magára édesanyám, amíg el nem költöztünk apámtól. Nekem mindig is hiányzott egy rendes család, ahol szeretnek és nem csak agymosni akarnak valaki ellen vagy nem csak azért adnak nekem, hogy a másikat túllicitálják. Viszont sosem tudtam irigy lenni (legalábbis nem az a rosszindulatú irigy) azokra, akiknek ez megadatott.

Ennek ellenére, ha bárki kicsit képben van a családommal, többnyire csak az jön le, hogy rohadj meg, életképtelen szar vagy, akinek a valaga alá toltak mindent, annyira szar csak nem lehetett, ha saját lakásod volt 25 évesen és nem kellett dolgoznod 20 éves korodig. Egyszerűen megvesznek az emberek, ha azt látják, hogy vannak szülők, akik gondoskodnak a gyerekükről anyagilag, pedig én úgy gondolom, hogy ez nem akkora dolog a többi dologhoz képest. Pláne nem tehetek róla. Miért, mit kellett volna tennem, ellökni magamtól anyámat is, hogy nem kell a pénze, holott már csak ő maradt a családban, akiben bízok? Vagy komolyan, néha nem értem, néhány ember miért utálja azt, akinek egy kicsit is jobb. Függetlenül, hogy mi az, amiben jobb neki.

Az idegesíti őket, hogy a gazdag kölykök általában számukra piszlicsárénak tűnő dolgok miatt rinyálnak ahelyett, hogy megbecsülnék amijük van.

Szélsőséges példát írok, kérlek ne sértődjetek meg!

Pl: nem a legújabb Iphonet vette meg apu, hanem egy kettővel korábbi modellt a szülinapra. Na most amikor egy olyan gyerek, aki a szülinapjára lóf@szt se szokott kapni, csak verést, érthetően felhúzza magát a first world problem hisztin, és beszól.

Meg kell érteni az ő élethelyzetüket, mert ezer százalék, hogy rosszabb, mint nektek, minden tekintetben, nem csak az anyagiak terén. Nem az zavarja őket, hogy nektek jobb, hanem az, hogy annak ellenére, hogy jobb helyzetben vagytok, dramatizáljátok a saját életeteket, és sokkal rosszabbnak adjátok elő, mint a valóság. A szemükben ez masszív önsajnáltatásnak tűnik, akkor is, ha te nem így éled meg belül. Nekik a te viselkedésed unszimpatikus, pont ahogy neked az övék.