Látatlanban mit gondolnátok egy ilyen fiatalemberről?

- Állandóan azzal vagyok elfoglalva, mit gondolnak mások, illetve hol állok a barátaimhoz képest

- állandóan keresem mindennek az értelmét, mindig a "nagy képet" akarom látni

- bármibe tervezek fogni, mindig haszonelvűen gondolkozom, mindig az érdekel, hogy minek mi a konkrét megtérülése, hova fogok vele jutni, és ezért általában le is értékelem helyben

- nagyon erős bennem a szégyenérzet

- félek a nehézségektől (pl. kemény tanulás, kemény munka, kemény sport), félek, hogy kudarc lesz, ha megpróbálom, vagy nem fogja megérni

- általában a félelmeim és nem a reményeim irányítanak nagy döntések meghozatalakor

- nincs "egy nagy szerelmem", hanem pár évente más kezd el érdekelni. Sok mindenhez értek felszínesen, nagyon széles a tudásom, de semmiben sem nagyon mély. De ha egyszer valami komolyan elkezd érdekelni, akkor meg tudom találni azokat az embereket és helyeket, amik ahhoz kellenek, hogy elérjem, amit akarok

- nagyon vágyom az elismertségre és ezzel együtt úgy érzem, hogy a középszerűség maga a halál

- több felsőoktatási képzést hagytam azért félbe, mert nem akartam igazán, vagy úgy éreztem, nem fogok vele sokra menni, és azt remélve, hogy majd megtalálom az "igazit" érettebb fejjel, és abba mindent beleteszek. Jelenleg is ebben az állapotban vagyok. Hasonlóan alakultak az ismerkedési, párkapcsolati dolgaim is.