Miért állhat mindenki hozzám már egy-két beszélgetés után úgy, menjek pszichológushoz, de őt hagyjam békén mert nem tud rajtam segíteni?

Egyáltalán miért jöhet le rólam az, hogy nekem segíteni kéne bármiben is? Tény, hogy néha elég panaszkodós tudok lenni, de ha visszafogom magam, nem panaszkodok, akkor is így állnak hozzám. Meg hogy nem tudom hogy kell viselkedni egy másik emberrel vagy közösségben. Kérdéseim is eléggé zavarják a beszélgetőpartnereimet, kínosan érzik magukat, néha lehet szokatlan, vagy nem az adott pillanatban odaillő kérdéseket teszek fel. Miért irtózik tőlem mindenki úgy, mint egy leprástól, és küldenének inkább pszichológushoz minthogy beszélgessenek velem?