Nekt.ek is gyorsan megy az ido?

Nekem a munka rendszerességet ad, azóta hogy valahova kell menni (suli/munka) fixen, azóta mindig tudom mennyi az idő kb., hányadika van stb.

Ez persze nem változtat a tényen, hogy ez az élet így pusztulat. Pörögnek az órák, a napok, a hetek, a hónapok és mindamellett, hogy nem jutok egyről a kettőre egykönnyen kb. semmiben sem (magánéletben is csalódási), még gürizhetek is feleslegesen, hogy ne küldjenek el (teljesíteni kell) és megmaradhasson az a (autóm fogyasztásához és a távhoz képest) nevetséges fizum. Nincs is pedig egy nagyszám autóm, csak pici, gyenge motorja van és benzines.

3 hónapja dolgozok, de nem hazudok, úgy hogy szülői házban élek (nagy ház, külön mindenki) még nem tudtam egy fillért sem félrerakni, pedig nem szórom a pénzt. Csakis a kötelezőkre költöttem, az autómra, hogy ne hagyjon ott az út szélén (kissé elhanyagolta az előző tulaja), vettem pár ruhát, adok bele a háztartásba is (nem kérik ezt tőlem) és még mindig semmi. Azon matekolok épp, hogy vajon marad-e egyáltalán pénzem munkába járásra következő fizuig, vagy sem... Elvileg marad, ez már egy jó pont, sokkal-sokkal rosszabb forgatókönyvekkel számoltam (hogy kb. pont 0-ra jövök ki), de még mindig nem éltem. El is csesztem pár évet az életemből, előrébb is tarthatnék most már, de nem teljesen haszontalanul csesztem el ezeket az éveket. Mindig is próbálkoztam, sosem vártam a sült galambot a számba repülni.

Választottam már munkát a tanulás helyett, mikor egyszerre próbáltam meg a kettőt, de meló miatt nem értem be a képzésre (szakma). Úgy gondoltam stabil helyem lehet, terveznek velem, megmaradok, így a pénzre tettem a voksom. Hát, nem jött be. Elküldtek, de legalább már addigra a képzésről is kiiratkoztam. Így visszagondolva lehet el kellett volna halogatnom, gyűjtenem kellett volna az igazolatlan órákat, mert az még a kirugásom pillanatáig nem jelentett volna annyi igazolatlant, hogy suliból is lemorzsolódjak.

Másodszorra tanulást választottam a munka helyett 1 évre rá, 2020-ban. Ez sem jött be. Az államilag támogatott informatikus képzésre szerettem volna bejutni, a vizsgám jól is sikerült (82%), de a második, utolsó utáni pillanatban kitalált feltétel, a gondolkodásmódot vizsgáló teszt sz*rul sikerült. Arra ugye nem lehetett készülni, az nem az a típusú teszt... Ez az egész nyaramat és az ősz egy jelentős részét jelentette az életemből, a 2020-as évemből, mert ha beüt és bejutok, akkor a meló csak egy nehezítő/hátráltató tényező.

December közepe óta dolgozok és végülis 3 hónap nem sok, de ha ez ilyen ütemben folytatódik, akkor nem fogok tudni előrébb jutni. Ha úgy alakul minden hónapom, mint a mostani, akkor bár lassan, de haladni fogok.

Szóval nem tudom hogyan érem el így a céljaimat, hogy már csak az élet élvezésének élhessek onnantól. Egy valamilyen házat, egy jó autót szeretnék kezdetnek, de egy jó autó 4 millió minimum (amit kinéztem, még csak nem is zsírúj), egy ház meg a 4 millió többszöröse. 5 milliót nem termeltem még ki összesen az életemben... Szopás és szopás, cserébe elfásulsz, élettelenné válsz. Jó kilátások.