Akinek gyereke van és ilyeneket mond a gyerekteleneknek, hogy "majd ha legy gyereked, megtudod", az mit érez ilyenkor? Akinek nincs gyereke, az nem is lehet fáradt?

Igaz, én is ismerek nem egy olyan gyerekes párt, akik nem panaszkodnak egyfolytában, hanem jól érzik magukat és látszik, hogy imádják a gyereket.

Aztán vannak (többségben) azok, akiknek onnantól a panaszkodás a lételemük.

Imádom az ilyet. Van ilyen rokonom is, otthon mereszti a seggét egész nap. Facebookon lóg egyfolytában, sorozatozik, néha ránéz a gyerekre és cső.

Ő a legfáradtabb ember a világon. Az anyja takarít, főz náluk mert ennek a baromnak nincs rá ereje.

Életében nem dolgozott, csak leellett és eltartatja magát.

Nálunk is van ilyen a családban. Minden nap átmegy az anyjához (aki nyugdíjas) és odacseszi neki a gyereket, közben ő alszik vagy vásárolgat. Főznie nem kell, mert az anyja ellátja őket, mosni sem sokat szokott, mert amikor legutóbb náluk voltam, halomban állt a szennyes még az előszobában is.

Amikor meg 7 napból 1-et a saját gyerekével kell lennie, akkor benyomja neki a tévét, posztol pár szelfit a közösségi oldalakra a gyerekkel, aztán ennyi a foglalkozás. Amikor apuka meg hazaér a munkából, előadja hogy ő mennyire hulla fáradt, mert egész nap a gyerekkel van.

Szerintem itt a dolog esszenciája nem a gyerek léte vagy nem léte, egyszerűen akik így beszélnek, azok barmok, és a gyerek csak egy jó apropó. Ugyanezt eljátsszák más helyzetben is, pl neki gyereke van, úgyhogy neked el kell viselni mindent, és az üvöltő gyerekét is cukinak kell találd. Vagy láttam sok olyan, ahol forgalmas útkereszteződésnél a zebrán, rengeteg ember közé kb vakon, elfordított fejjel tolja be a babakocsit, mert hogy majd ugye úgyis félreugrálnak előle, mert ő leellett. Ugyanezt láttam autókkal is megcsinálni, nem sokon múlott, és ugye nagyobb eséllyel a gyerek halt volna meg, nem ő... De az ilyen mentalitású emberek játszák el azt is, hogy nekik alanyi jogon jár valami mert pl. nők, vagy épp azért, mert ők férfiak, vagy mert idősek, stb.

Mivel nem kötelező szülni, így senkit nem érdekel, hogy ő emiatt milyen áldozatokat hozott, ez magánügy. Igazából szerintem maga alatt vágja a lovat, mert az önsajnáltatással pont, hogy úgy néz ki, piszok rossz döntést hozott a gyerekvállalással.

Engem szerencsére nem szoktak basztatni a gyerektémával, egyszer kaptam ki egy ilyet, mint a kérdésben is említett egy nagyon távoli ismerőstől. De én direkt szítom ilyenkor a tüzet, hogy "Hú, szegénykém. Nagyon megbántad, ugye? Kár, hogy nem lehet visszacsinálni. Meg hát megértem, biztos rossz azzal a tudattal élni, hogy rossz anya vagy, mert panaszkodsz a gyerekedre. Nehéz lehet." Szemét dolog? Lehet. Élvezetes? Felettébb.

Konklúzió a kommentek alapján:

- ha gyereked van évekig 3-4 órát alszol éjszaka

- ebből kifolyólag tropára megy az egészséged

- szőrös, koszos, büdös leszel, mert "wc-re menni sincs időd"

- jó eséllyel megromlik a párkapcsolatod

- és még kókusztejre se lesz pénzed, pedig az nem egy luxus kiadás, pláne annak, aki a sima tejre érzékeny

Viszont 2 munkahelyen, több műszakban dolgozni nem lehet fárasztó, sőt, kifejezetten buli

Akkor mitől olyan jó dolog a gyerekvállalás, hogy boldog-boldogtalanra rá kell erőszakolni?

És miért ülnek egyesek otthon évekig a kölykökkel, ha dolgozni annyival könnyebb?

Előző vagyok (12.58), kiegészítés:

Nyilván az sem reális, aki előadja, hogy kitolta a gyereket aztán 4 hét múlva már frissen-fitten, újonnan manikűrözve iszogatja az organikus zöldséglevet, miközben a lakás csillog a gyerek pedig épp Beethoven 5. szimfóniáját gyakorolja békésen a háttérben.

Az ilyenek mindig kapnak segítséget vagy egy alkalmazottól, vagy egy nagyon ráérő családtagtól.

De ha évekig csak folyamatosan panaszkodsz, hogy neked milyen rossz otthon, mert sz@rn¡ sincs időd, akkor igenis megbántad a gyereket, csak a társadalmi nyomás miatt magadnak sem vallod be.

Mert mindenhonnan az folyik, hogy csak gyerekkel lesz teljes a család. Mert nagy a nyomás, amikor Julika már a 2. gyerekének a képét posztolja a kórházból és frusztráló alatta a sok gratuláció. Emiatt úgy érzik, hogy nekik is sos össze kell hozni, mert a közösségi oldalakon mindenkinek tökéletes az élete.

Nem akarnak lemaradni, nem akarják kevesebbnek érezni magukat a gimnáziumi osztálytársaiknál, mert a többségük már gyerekes, így nekik is kell azonnal. Mert ha Andinak van, aki világ életében szemüveges stréber volt és ronda, nehogy már pont neki ne legyen.

Aztán rájönnek, hogy a terhesség szívás, törik a hajad és hullik, nem tudod bekötni a cipőfűződ, nem látod a lábad, nem tudsz borotválkozni és sokszor már szexelni sem.

Utána a szülés is szívás (kb 1 évig téma utána), mennyi vér jött, mennyi ideig tartott, mit vágtak/varrtak stb. Utána a szoptatás téma, mennyit "cicizik" a gyerek, mennyi "tejci" jön, mennyire megy vissza a "pocak".

Utána jön a kakil, nem kakil, nem alszik este, mennyit büfikézik, jön a foga ordít, fáj a hasa, ordít...

Aztán rájönnek, hogy ez nem akkora buli és utána folyamatosan panaszkodás az életük és hiába fáradt a másik is, jön az, hogy "majd ha lesz gyereked sokkal rosszabb lesz."

Az ilyenekkel nem kell foglalkozni. Agyatlan idióták. A többség általában kiszüli az agyát is, nem gondolkodnak normálisan.

Sok azt hiszi, hogy ő az atyaúristen, és mindenhol pajzsként, kifogásként használják a gyereket mindenre. Pl elém állna a sorban mert ő terhes, vagy gyereke van és siet ( mint mindenki más is siet), vagy vállaljak megint én túlórát mert neki gyereke van és menne haza, nekem meg nincs családom- szerinte. Stb stb. Mert attól még, hogy nem szaporodtam mert nem akarok, van családom. Férjem, kutyám, otthonom, lehetek fáradt, vannak kötelezettségeim is, és siethetek is mert lehet fontos dolgom.

Ha meg az épp aktuális panaszáradatukra a gyerekükkel kapcsolatban- ( miszerint nem hagy aludni, állandóan üvölt, undorító a szaros pelenka, nincs ideje elmenni szórakozni, hiányzik a régi élete) stb, azt mondod, hogy akkor minek vállalt gyereket, ha ekkora teher, arra vérig sértődnek😂😂😂😂 tipikus. De őszintén nem tudom sajnálni. Egyéni döntés.