Akinek gyereke van és ilyeneket mond a gyerekteleneknek, hogy "majd ha legy gyereked, megtudod", az mit érez ilyenkor? Akinek nincs gyereke, az nem is lehet fáradt?

Szóval pl. ha gyerekmentesként beszélsz bármilyen problémádról, és egy gyerekes szülő az arcodba vágja, hogy neki sokkal nehezebb, mert van gyereke, és majd ha neked is lesz, megtudod.

Meg ha mondjuk kimondod, hogy fáradt vagy, akkor egyből jön a válasz, hogy te nem lehetsz fáradt, mert nincs gyereked, mert csak akkor lehetsz fáradt, ha van.

Konkrét példákat is tudok mondani: egyetem mellett dolgoztam 2 munkahelyen, anyám akkor volt gyesen féltesómmal. Ha mondtam, hogy fáradt vagyok, akkor leoltott, hogy bezzeg ő, mert ő kisgyerekkel van otthon, aludni sem tud, szóval mit szóljon ő, mert nekem amúgy marha jó sorom van, csak nem veszem észre.

Volt ilyen ember a baráti társaságunkban is, mondjuk már nem a barátunk, épp ezért, mert folyton mártírkodott, meg bezzegelt.

Ti, akik folyton lekicsinylitek mások problémáit, csak mert nincsen gyerekük, ti mit éreztek ilyenkor?