Utálnak az emberek, de a gondolataimat szeretik. Ezzel mit kezdjek?

Az állatok iránti vonzalom sokszor együtt jár az emberek közé való beilleszkedési képtelenséggel. A legtöbb állatvédő antiszociális és embergyűlölő. Amúgy nem csodálom, én is ilyen vagyok, de a szélsőséges állatvédőket utálom, akik kegyetlenek az emberekkel.

Az állatok fantasztikusak. Emberek nélkül meg tudnék lenni. Állatok nélkül nem. És van írói vénám is.

Egyébként a gyerekeket én sem szerettem, de aztán lett egy gyerekem és őt imádom, a többi gyereket pedig sokkal jobban megértem. Ugyanolyan kiszolgáltatottak, mint az állatok és egész életükben nyögik, ha rossz szülőkhöz születtek le. Ráadásul ösztönösen vonzódnak az állatokhoz, amíg a sok hülye felnőtt el nem idegeníti őket tőlük. Az én kislányom állatok közt nőtt fel és sosem lesz olyan magányos, mint az, aki be nem engedné a lakásba a kutyát, macskát.

Azok közül nem tudnál megierkedni 1-2 emberrel, akik olvasták amit írtál? Én egész középsuliban (jóformán senki nem ment műszaki irányba az osztályból) és az első munkahelyemen (itt meg mindenki megcsinálta a minimumot, de nem akart többet elérni, kuli munka volt diplomásoknak) is ki voltam közösítve, egyetemen meg a második munkahelyemen meg népszerű vagyok.

Szerintem nagyon sok függ attól, hogy veled kompatibilis emberekkel találkozol-e, lehet, hogy csak ez volt a gond.