Az emberek miért élveznek valakivel együtt élni?

Évek óta egyedül élek, és nem tudom megérteni azokat, akik jobban szeretnek valakivel együttélni, vagy ha nagyon sarkítani szeretnék, akik nem bírják hosszabb ideig egyedül. Nekem ezek az érveim vannak:

1. Az egész ágy az enyém, éjszaka arra tekeredem, amerre jól esik + nem kell hallgatnom a másik horkolását vagy egyéb dolgait.

2. Nem tudom elképzelni, hogy nyugiban olvasok és odajön a velem együtt élő illető azzal, hogy “bocs, de felfaltam a kajádat, mer’ éhes voltam”, vagy ami még rosszabb “miért nem mostad el ezt vagy azt?”

3. Imádom a rendet, és nem tudom elképzelni, mások miért élvezik jobban azt ha valaki beletúrkál a cuccaikba, pl. másképp helyezi el a könyveket. Sokszor hallom, hogy a párok nem találják egymás cuccait...meg az egyik kitakarítja a másik fiókját. Ha ez megtörténne, valszeg 10 év börtönbüntetést kapnék emberölésért.

4. Nem szagolom a másik fingját, nem kell hallgatnom a panaszkodását minden egyes nap, azt a filmet nézem, amelyiket én akarom.

5. Megkímélem magam a veszekedéstől, fesleges hisztériától.

A szocializálódásra ott vannak a barátaim, szexelni bármikor szexelek, kb. akivel akarok és amikor akarok, egy feltétellel: ha nem marad reggelire. Szóval, mégis mi vonzza az embereket az együttélésre? A szerelem? Oké, de az úgyis elmúlik, vagy ha nem, akkor nehéz megtalálni az igazit. Ha nagyon őszinte leszek, biztosan létezik olyan ember, aki miatt egyszer feladom az egyedüllétre való igényemet, de akkor nagyon imádni fogjuk egymást. De addig miért hiányoljak valakit az életemben?

Ez egy elméleti kérdés, és pusztán az érdekel, hogy akik kapcsolatfüggők, azoknak hogy nem rosszabb mással élni, mint egyedül? Sokkal jobb egyedül lenni, mint mással lenni kompenzációból. Ezt nőként írtam (még mielőtt az jönne, hogy a pasik ilyenek, ami egy elég béna sztereotípia).