Voltál-e/vagy-e olyan helyzetben, hogy együtt élsz/éltél valakivel, de olyan távolinak tűnik lélekben?

Igen.

Egyszer mondta is hogy szeret de nem szerelmes belém.

Aztan lelépett.

Onnanstol meg végképp hideg utàlatos is lett

Voltam. Már külön élünk és válni fogunk.

Volt idő, mikor akartam még tenni érte, de nem éreztem hogy ez kölcsönös.

Olyan volt mint amikor estére összeraksz valamit ,a másik meg reggelre széthordja.

Persze lehet ő is így érzett. Nem igazán tudott erről beszélni. Nagyokat hallgatott és a legtöbbször csak igazat adott. Pedig nem azt szerettem volna hogy igazam legyen hanem hogy megértsem szerinte miért nincs.

Aztán már én sem éreztem, hogy beszélni kell róla.

Nekem a legtöbb párkapcsolatom ilyen volt. Szerettem őket, de nem találtam meg a valódi lelkitársamat egyikük személyében sem. Segítettem nekik, ők is nekem, vonzónak is találtam őket, mégsem éreztem, hogy meg tudnám velük osztani a mélyebb gondolataimat, inkább csak az épp felmerülő praktikus kérdésekről esett szó, vagy öncélú smalltalkkal töltöttük ki az közös időt. Volt, amikor annyira elkeserítt a közös nevező hiánya, hogy sokkal magányosabbnak éreztem magam velük, mint egyedül. Amikor az ember olyan társ mellett tengődik, aki nem érti meg, és akivel nem tudnak érdeklődni és lelkesedni egymás dolgai iránt, az lerombolja az önbizalmat, befordulttá és motiválatlanná tesz.

37F