Mennyire jellemző bizonyos kiscsoportokon belül a spontán, ismeretlenül beszélgetés? Vagy ez ember- és nem helyzetfüggő?

Arra gondolok, hogy pl. egy nagy munkahelyen, ahol sokan nem ismerik egymást, de egyszerre vannak lenn az udvaron bagózni, azok mindjárt beszédbe elegyednek? Míg ha ugyanaz a két ember a folyosón fut össze egymással, akkor csak köszönnek és mennek tovább?

Vagy a kutyások. Ha két, egymást nem ismerő, kutyát sétáltató ember véletlenül találkozik, azok is elkezdenek egyből társalogni?

Tehát ezek a tulajdonságok olyan meghatározóak lehetnek az ember életében, hogy közös érdeklődési kör (jelen esetben a dohányzás, kutyasétáltatás) máris kapcsolódási pont lehet ismeretlenül is?

Vagy mindez csak személyfüggő?

Bocsánat a kissé elvont kérdés miatt, de érdekelnének a vélemények.