Netes beszélgetés vs. Élő beszélgetés? Miért megy nehezebben neten?

Én szívesen beszélgetek élőben is.Félek a vírustól,de én is többre értékelem a személyes beszélgetést.Merre laksz?Én miskolci vagyok,ha a közelben laksz, összehozhatunk valamit.

24/L

Engem sem motivál a csetelős-hanghívásos online kapcsolattartás. Főleg ismerkedésnél, szerintem ilyenkor fontos látni a másikat, a reakcióit, a mimikáját, stb. Nem sok romantikát látok abban, ha pl valaki unalmában felhív, feltart és közben mondjuk hallod, hogy nem is figyel, mert közben gamel vagy emaileket ír, hallod a billentyűzet kopogását... A csetelés is egészen lélektelen tud lenni, számomra ez nem jelent igazi interakciót. Már nincs is kedvem időt és energiát fektetni ilyen ismeretségekbe - mert olyan gyakori, hogy valaki egyszer csak nem ír többet, ghostingol, stb.

Legfeljebb akkor élek ezekkel a lehetőségekkel, ha valakivel szorosabb, személyes ismeretségem van és valamiért csak így tudunk kommunikálni.

Nem hiszem, hogy ezen változtatni kellene. Sőt, inkább a személyes találkozókra kell fektetni a hangsúlyt ideális esetben.

Átérzem a helyzetet, viszont, amikor fiatalabb voltam (általános vége-gimi eleje és talán közepe is), több netes barátom is volt, és egyre több offline-barátommal is írogatni kezdtünk.

Viszont most, egyetem elején, vettem észre, hogy kicsit megváltozott az értékrendszerem. Nagyon örülök és hálás vagyok, hogy szerencsére maradtak barátaim, akikkel neten is élvezetes beszélgetni, de nekem ez már közel sem elég. Nagyon hiányzik a személyes kommunikáció, és úgy érzem már ott megy jobban a beszélgetés, mert írásban kezd néha napján vontatott lenni.

Én most úgy vagyok vele, hogy kell egy kis kitartás, és közben reménykedem, hogy lassan enyhül annyira a helyzet, hogy lehessen végre rendesen találkozni másokkal.

Ez érdekes! Én pont a másik felét tapasztalom: gyakran írok én "utoljára". Valamikor ezt úgy hívtuk chates felületeken (amikor még voltak ilyenek): csetkill!

Mibe, hogy itt is ez lesz :))) Meghívom egy dobozos sörre (Dél-Magyarország) aki még utánam hozzászól a kérdéshez :D

Fáradtságot látok amúgy az emberekben. Azok is elkezdtek a neten többet kommunikálni, akik eddig esetleg nem tették. Tavaly még nagy volt a lendület, mostanra megunták. Akik meg régen is rendszeresen használtak ilyen eszközöket, szintén befásultak.

Nálam mindig is változó volt hogy mennyire szeretek online beszélni, de látva a sok fásultsagot, én is beleeuntam... pedig eleinte örültem a lehetőségnek, sokszor jobb vagyok írásban.

Még egy jelenség: elkezdesz gondolkozni hogy valami frappáns válasz kéne... eltelik a nap, meg mégegy, meg egy pár hét, és sose válaszolsz... régebben ezt mindig magamon tapasztaltam, érdekes másokon is megfigyelni ezt.

Offline találkozások: próbálkozni kell! Ha tényleg vágysz rá, előbb-utóbb találsz valakit aki szintén!

Én egyebként a legutóbbi hetekben jöttem rá, hogy sokaknál TÉNYLEG para az élő találkozás. Én max azért tartottam eddig magam mert 1 kérés volt minimalizálni a kontaktusokat 2 más se próbálkozott nálam hogy találkozni kéne. Most, hogy én próbálkozok, egész furákat látok... de probálkozni kell :)