Mi egy mai fiatal álma (12-18)? mi a legtitkosabb vágya? mikor lenne teljesen elégedett az életével?

Anyagi függetlenség, hogy megmaradjon az életem kevésbé elkötelezettnek. És azzal foglalkozzak, amit szeretek. A világ dolgaival, csak úgy lenni, létezni.

Ennél nagyobb célom sosem volt az anyagi világban.

Amin szeretek gondolkodni az az időmegállítás, meg az asztrálutazás. A kettőt nem nagyon kéne egy lapon venni.

Minél nyugisabb életet szeretnék, hogy az életet felfedezni tudjam, ne végig vinni.

Mivel a buddhizmus elvei amit követek, így röviden összefoglalva nincs egy konkrét transzcendens lény amiben hiszek. A tudományt természetesen tisztelem, de nem áll még ott, hogy metafizikai dolgokat is megtudjon magyarázni, és sok olyan van, amiről tudják, hogy van. És el is fogadják, de nincs magyarázata. Tehát ami a világképemben benne van, az nem éppen túl van ezen a világon, csak nem foglalkozunk annyit. Ilyenek a gondolatnak a rezgései, ami kihat a világra. A tudatnak a fogalma, hogy mindenkinek egyforma vagyis egy, csak más a megnyilvánulása mindenkinél. A reinkarnációban viszont hiszek. Meg abban is, hogy a tér idő csak ebben a világban korlától. Amúgy minden egyszerre van, és nincs elválasztva. Ez sima fizika, csak amihez szokva vagyunk világ, abban ez a törvény működik, és nehéz felfogni, olyant, amit nem tapasztaltunk.

Van még egy pár dolog, de akkor nullára lennék pontozva, már csak azért, hogy elmondom a felfogásom.))

A kereszténység alap tanítása rendben van. De ami lett belőle nem nagyon vagyok oda érte.

Ha ennyiből levontál egy konkrét pszichológiai alláspontot, amit valahol tanultal, vagy olvastál. És úgy érzed, hogy ismered a szkeptikus, és régi kemény ateista oldalamat is. Akkor örülök az előítéleteidnek.

Vannak bizonyos természetfeletti dolgok, ami természetfeletti ugyan, annak mondják, de én tapasztalom nap mint nap.

Az, hogy a könnyebb oldala ez, kétlem. Nem a mennybe megyek, hanem, ha visszatérő problémáim vannak, azokat elintézem, megoldom. Mert nem csak a következő életembe szembesülök vele, hanem mondjuk holnap is vagy egy ugyanolyan helyzetben, vagy kapcsolatban.

A zen buddhizmusban még nem is hallottam természetfeletti dolgokat. Csak az álom irányítását. Tudatos álom. Abban semmi spiri ezo dolog sincs. Bölcsen cselekedni minden helyzetben, és a jelen helyzete szerint ítélni meg mindent. Ego nélkül. Nem ragaszkodni semmihez, nem egy saját szemszögből tekinteni a világra, hanem tisztán látni. Nem dogmák szerint élni. És nem olyan motivációt ad, mint egyes trénerek, hanem nézd meg az elmúlt 5 évet, és a következő 5 éved is olyan lesz, ha minden úgy halad.

Erre az útra egy éve tértem át. Addig szent ateista voltam, egész kiskoromtól.

Amit az előző válaszban kifejtettem az, az, hogy én is hallottam azt a sztereotípiát, hogy ki miért választja a spiritualitást. Első kézből egy professzortól. 4 kategoriába akarta besorolni az embereket. Szerintem 7milliárdba sem lehetne.

A legnehezebb időszakaimat az életembem még nihilben is töltöttem el. Nem hinném, hogy nálam ez könnyebb út lenne. És akiket ismerek is, és idősebbek, a fél életüket ateistaként élték le.