Miért nem tudok empátiát érezni? Más is van ezzel így?

van ez így

Fiatal koromban amikor annyi idős voltam mint te rengeteg családi erőszakot láttam otthon,akkor eléggé bezárkóztam lelkileg és nem érdekelt semmi ,úgy voltam vele mint te,nulla empátia,csak az volt a lényeg hogy ne őrüljek meg,nem vagy egyedül ezzel. Mostanában kezdek feloldódni és néha még egy beteg gyermek láttán vagy egy szomorú történet után is képes vagyok magam elsírni.

Ezt mintha én irtam volna sorstárs!

de a te állapotodhoz ez hozzátartozik, nem? egyébként meg aki nem aspergeres, az is érezhet így.

ne foglalkozz azzal, hogy mások mit gondolnak erről. nem kell mindenkinek megfelelned. de ha zavar, akkor azt is mondhatod pl., hogy szörnyű érzés lehet ez a családnak, vagy valami hasonlót, és akkor nem hazudsz

Más is van így ezzel. Én pl. ismerek egy aspergeres felnőttet, aki szerintem nem is tudja magáról, hogy az. Vezető beosztásban van, érdekes, abból a szempontból, hogy ott azért szociális készségek terén ott kell lenni, mondjuk előző munkahelyén voltak gondok', tény. Valakinek a gyászát egyáltalán nem érzékeli", ha meghaltak szüleid simán "lelencnek" nevez, röhög a problémáidon, inadekvát reakciói vannak. Introvertáltnak mondja magát, mert nem bírja szoc.kontaktot sokáig, vagy elmegy sétálni, ha sokáig zavarják" szabadidős tevékenyégre értve, nem munkahelyire, mellette hiperaktív-figyelemzavaros kicsit, tikkel. Érzékeny, és szenvedélyes jelzőket használ magára, hogy leplezze furcsaságait. Sokakat megsért, és mindig más a hibás szerinte. Próbáltam vele erről beszélni, de azt mondta, hogy mindenkinek vannak furcsaságai, de magát az Aspergert kb. elutasította, hogy nem az. Te legalább tudod, hogy az vagy, és ami érdekes, hogy szeretnél változtatni ezen?! Ugye ezt írtad? Szerintem ez tök jó! És tudják rólad?? Mert csak ez esetben nem néznek rád utálattal, hiszen tudják, hogy az vagy... Vagy nem? Mert akkor ez csak ebből adódik...