Volt már olyan veled, hogy akkor érezted meg, de elemi erővel, az értékét egy életszakasznak, mikor már közel volt a vége? Számoljatok be az élményeitekről, kérlek! Sajátom lenn leírom.
Én most fogok végezni az egyetemen. (Nem bulizós, piálós egyetemista voltam.) Utáltam VÉGIG. És most megis azt érzem, jó volt... Szabad voltam. És soha többé nem lesznek diákévek (semmi kedvem mesterszakra menni, vagy másik szakra). Nagyon furcsát érzek ezzel kapcsolatban, hogy mindjárt vége. Nem sírok, de úgy érzem, tudnék. Nagyon kavarognak bennem a dolgok, ha erre gondolok. Szinte izzik a bensőm, ha "belegondolok". Tényleg rühelltem az egyetemet. Nem nekem való. Nem vagyok szorgalmas. De most, hogy mindjárt vége... Annyira kettős érzés, és olyan ERŐS érzés... Már látom, nem is volt olyan rossz, amit végig ki nem állhattam.
Nektek tehát volt ilyesmi, hogy egy szakaszt az életben akkor értékeltetek, mikor már közel volt a vége? Meséljetek, mi volt, hogy éltétek meg, milyen volt UTÁNA? Én ugyanis még nem tudom, milyen lesz utána.
Még valami. A kérdéssel az is a célom, hogy emlékeztessem, aki csak ezt olvassa:
ÉLVEZD KI A JELENLEGI ÉLETSZAKASZODAT, LÁSD MEG BENNE A JÓT... NE JÁRJ ÚGY, HOGY CSAK AKKOR ÉRTEKELED, MIKOR MÁR MAJDNEM VÉGE! ÉLVEZD MOST, LÁSD MEG AZ ELŐNYÉT MOST! MOST VANNAK "AZOK A RÉGI SZÉP NAPOK", ÉPP ÁTÉLED ŐKET! ÉLVEZD, ÉRTÉKELD!
válasza: válasza:
válasza:Az jutott eszembe,hogy ezer éve, mikor 17 évesen végeztem egy szakmunkásképzőben,lett munkám egy virágüzletben.Beiratkoztam estin érettségizni, 3 év volt.Sokat kellett tanulni , elég komolyan vették a tanárok.
Albérletben, első munkahely mellett az igazi "felnőtt élet kezdetén....
Emlékszem,mikor levizsgáztam...a 20. születésnapom előtt pár hónappal.
Volt egy egész jól fizető munkám, életem legjobb Főnökének dolgoztam, ő volt Lajos , akiről muszáj megemlékeznem, ahányszor eszembe jut.Egy etalon a vállalkozók között.
Szóval érettségi után nem kellett többé iskolába mennem.
Életem első szerelmével jártam még mindig.
3. éve eltartottam magam,megálltam a helyem a felnőttek világában és olyan rohadt gazdagnak éreztem magam annyitól,hogy egy meg tudtam venni egy farmert , anélkül,hogy hónapokig spóroltam volna rá...
Emlékszem,hogy évekig úgy éreztem magam, mintha minden napom egy vakáció lenne.
Egyszerre voltam felnőtt, mert önálló voltam és egyszerre voltam gyerek,mert annyira gondtalan volt az életem, miután vége lett a sulinak, mintha a munkahely csak hobbi lett volna.
Azóta is sokat eszembe jut ez az időszak. Vajon mindenki érzi ezt egyszer vagy csak kevés ember ilyen szerencsés.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!