"Aki szeret, ilyennek szeret." Ez egy önfelmentés a rossz tulajdonságok alól?

Nem, ez alapvetően igaz, viszont szerintem minden ember igyekezzen jobb és jobb lenni önmagánál, leginkább maga miatt, nem mások miatt. Nyilván rossz tulajdonságai mindenkinek van, amiket nem vagy csak nagyon nehezen tud levetkőzni.

Pl az, hogy valaki feledékeny vagy szétszórt, az nem önfelmentés, hogy bocs, ilyen vagyok, de ha valaki folyamatosan kegyetlenül bunkó és kegyetlenül őszinte, az azért sokkal szándékosabb és azon lehet javítani.

Attól függ, ez a mondat milyen kontextusban, szövegkörnyezetben hangzik el. Olyan szövegkörnyezetben igaz, ahol a megismerkedéshez képest, adott tulajdonságokhoz gyökeresen mást várna el egy kapcsolatban (akár romantikus, akár baráti) valaki. Pl. összeszed valaki egy otthonülő embert, és picsog, hogy miért nem akar vele eljárni minden héten 3x bulizni. Vagy túlsúlyos emberrel összejön, aztán fikázza a külsejét, hogy fogyjon már le.

De azt is látom, hogy sokan arra használják ezt a fajta dumát, hogyha rossz irányba változnak vagy nyilvánvalóan kifejezetten undorító módon viselkednek egy kapcsolatban, hogy "na de ha igazán szeretsz, akkor elfogadsz, tök mindegy, mit csinálok". Hogy hozzak pár sarkos példát, pl. párkapcsolatban megcsalásnál, házimunka telibetojásánál; egyéb esetekben (is) a másik nyilvános megalázásánál pl..

Attól függ hogy kölcsönös-e.

Általában a sok rossz tulajdonsággal rendelkezők a saját hibáikat nem veszik észre, a másokét meg dögivel. És ezt én igazságtalannak tartom.