Hogyan élted meg a gyászt?

Sehogy szerencsére, nekem ilyenkor már másnaptól olyan, mintha csak a fejemben létezett volna

Sehogy, a halál természetes dolog. Elvesztettem az összes nagyszülőmet és apámat is sorjában, őt még elég fiatalon tizenévesen. Ugyanúgy csináltam tovább mindent, mint azelőtt. Mert nem lehet mit tenni, ha sírok is ugyanannyi, mert nem hozom azzal vissza. Lehet szomorú voltam egy darabig, de azzal annyi. Úgyis mind meghalunk egyszer.

Sajnálom, Kérdező, kitartást kívánok.

Anyám halálakor visszahúzodó lettem és szomorkás, hisztis, mivel 5 évesen vesztettem el, viszont csak felnőttként sírtam és hiányoltam nagyon. Mamám halálakor sírtam egy nagyot és megkönnyebbültem, már nem volt élet, ahogy ő is élt. Néném halálára tagadással és utána dühvel, meg bűnbakok keresésével, szomorúsággal, sírással reagáltam és haraggal telve éreztem magam. Most csak ürességet érzek, de ez a haláleset csak lassan 4 hónapja történt.

Nekem volt egy nagyon fura érzésem, nem tudom mi lehetett. Apukám halt meg, és másnap délután jött az érzés (én akkor tudtam meg, hogy meghalt éjjel). Nem is tudom, hogy írjam le, mentem egy csendes utcán, és nagyon érdekes volt, valahogy hallottam a hangokat, a fákat fújta a szél, a madarak csicseregtek, de mintha én nem ott lettem volna, sajnos nem tudom ezt leírni szavakkal.. pár percig tartott azt hiszem. Hallottam a hangokat, de mintha megállt volna az idő, és én nem ott lettem volna, hanem kívülről néztem volna mindent.. nem tudom tényleg megfogalmazni rendesen, sosem éreztem még ilyet. Tudom, hogy a kérdés nem pont erre vonatkozott, de nekem ez a pillanat jutott eszembe.