Nem tudom elviselni az életképtelen embereket, idegesítenek (magasan van a mérce), emiatt mindig összeveszés van, és mindent én csinálok. Aki hasonló helyzetben van, hogy boldogul? (Ha valami egyedül nem megy?)

Megszoktam, hogy gyerekkorom óta megcsinálok mindent, valahogy megszoktam, hogy a szüleim önállóságra neveltek, sokszor mondták: "Á, megoldod." (Kamaszkoromban rengetegszer poénkodtunk ezen, és jó volt.)

Ma már vállalkozóként (építészet) ha hívok valakit, és az szerencsétlenkedik (nem azt a tempót, hozzáállást, szaktudást csinálja), akkor vagy összeveszés van, vagy egyszerűen elküldöm. A baj, hogy már semmire sincs emberem, és mindent én csinálok, pedig van ami több emberes lenne.

Aki hasonló helyzetben van, hogy viszonyul másokhoz?

30/F