Kik tudnak jobban alkalmazkodni a változáshoz a fiatalabbak vagy az idősek?

Hát mondjuk sok öregnéni van aki egy pillanat alatt elkezdi mesélni az életét egy vadidegennek 😂

Ha ez is kapcsolatépítésnek számít akkor van benne valami.

A fiatalok meg nem mernek kezdeményezni és oda menni beszélgetni. (Legalábbis sokan)

De huszon éves korra mindenki nyitottabb lesz.

Szerintem szituáció függő is, de a 4. válaszoló rátapintott a lényegre.

A rehabilitáció berkein belül dolgozom, és azt kell, hogy mondjam, hogy az idősebb korosztály (50+), sokkal nagyobb munkát fektetnek bele a felépülésükbe, és pozitívabban is állnak hozzá, és jobban el tudják fogadni a sorsukat, nem találják szégyellni valónak pl. egy segédeszköz alkalmazását. De ellenben egy 30 év körüli, még ha valami minor problémája van, amit aktív kezelések mellett viszonylag hamar fel lehet épülni- nem hatja meg Őket, depressziósak, nem vesznek részt úgy a foglalkozáson, mert az „dedós”, hülyeség, vagy a másik, hogy már temetik magukat.

Én magam is kerültem rehabilitációs osztályra, és magamon is ezt a negatívitást vettem észre, beletörődtem az állapotomba, míg idősebb szobatársak folyton csinálgattál a feladatokat, amit a terapeuta kiadott Nekik.

Pszichés viszonylatban is azt mondanám, hogy a korosztályom döntésképtelenebb, a túl nagy szabadság visszaüt, nehezebb alkalmazkodni bármihez is- mert ha vmi nem jó, leváltod, szerzel újat (pl. kapcsolatokra is igaz).

Egyfelől magyar kultúrának és értékrendet tanulsz, aztán folyton azt hallod gyerekkorod óta, hogy tanulj 'oszt menj ki külföldre, az információ szabad áramlása miatt, meg jobban belelátsz modernebb struktúrákba- jobban tudsz összehasonlítani ÉS akkor itt jön a patthelyzet, hogy a túl sok infót már nem tudod feldolgozni, nem tudsz választani, nem vagy elégedett a döntéseddel vagy a jelenlegi élethelyzeteddel, mert tudod, hogy sokkal jobbat ki lehetne hozni- de ugye ott vannak a különböző gátló tényezők (morális/etikai elveid, a családod vagy párod, barátok, az anyanyelved, a kultúra stb...)

Régebben meg az volt, amit a Nálad feljebb álló mondott, plusz a szülői tekintet, és ez a kellő határozottság egyes szituációban viszont kifozetődő. Ismerősi körömben egy 18 éves csaj, arra volt büszke, hogy fél(!) hónapot ledolgozott a tescoban, de nem bírta, ezért inkább abbahagyta, mert tulajdonképpen így is el tud menni külföldre nyaralni a barátaival. Na ez régen úgy nézett ki, hogy a szülő vagy a nagyszülő bevágta magamellé, vagy a legközelebbi tsz-be dolgozni a gyermekét, így ha nem is kellemesen, de megtanulta a felelősséget, tudott értékrendet kialakítani, és tiszteletet.

Na remélem érthető mit akartam kihozni belőle. Ez egy általánosítás, de szerintem kiszedhető belőlük a pro-kontra szempontok, amik befolyásolhatják az eredményeidet.

A kapcsolatok kialakítása az mitől alkalmazkodás a változáshoz?

Az alkalmazkodás az, ha pl. eddig valamit papír alapon csináltunk, majd holnaptól átállunk valamilyen digitális megoldásra. A pénz jó példa, az idősek sokkal kevésbé bíznak az online fizetésben.

Mennyire reprezentatívak az adatok? Értem én ez alatt, hogy hányan válaszoltak illetve, hogy milyen körből vettél válaszokat. Sajnos ezek az online űrlapok bizonytalan lábakon állnak, több probléma felvetül.

1. A pszichológiai jellegű kérdések többnyire szubjektív élményekre kérdeznek.

2. Ha megosztod a kérdéseid a saját faladon vagy egy csoport falán, akkor már rögtön nem random módon gyűjtesz adatokat. Egy elsarkított példa, hogy értsd mire gondolok: ha egy kutyás csoportban megkérdezed, hogy szereti-e Ön az állatokat, akkor nyilván magas számot kapnál. Tehát a mintavételre is nagyon ügyelni kell. Ezt kiküszöbölhető egyéb kérdésekkel. Nem tudom, hogy körüljártad-e azt, hogy pl. milyen anyagi helyzete van a válaszolóknak, mi a nemük, egyedül élnek-e szb. mert lehet, hogy ez mind befolyással van az alkalmazkodókészségre. És itt is könnyen lehet, hogy egy befolyásoló tényező felett elsiklassz.

3. Reprezentatív válaszokról minimum ezres nagyságrendben beszélhetünk.