Szerintetek is ez az irigység miatt volt?

Nagyon meglepődtem, ezzel az emberrel soha életemben még nem beszéltem, de úgy látszik az óráról megjegyzett, ami majd 1 éve! volt. Pedig nem is ő volt ott az előadó, ő csak egy segédtanár volt. Tehát nem is tanított, csak ült. Azon az órán elvoltam, akkor szólaltam meg, ha kellett. Tehát szeretném jelezni, hogy nem a rendbontásról vagyok híres.

Na ez a tanár visszakerült az életembe, sajnos egy nagyon fontos meghatározó eseménynél. Úgy voltam vele azt se tudja, hogy ki vagyok.. na, de mégse, így történt..megjegyzett, nagyon is. Rám zúdította a frusztrációját. Mintha a pszichológusa lettem volna, mindent rám zúdított, amit csak tudott.

A szóbeli az erősségem, nagyon jól adok elő. Eddig a legtöbb tanár dicsért, tehát nemcsak egyéni vélemény. Imádok beszélni. :D

Itt jön a lényeg:

Elkezdtem a prezit és ő folyamatosan provokált. Hol utánzott (elmondtam 1 szót majd ismételte utánam többször is, a beszédstílusomat és testbeszédemet is majmolta), hol beleugatott (direkt kérdezett megannyi kérdést, persze az előttem lévőtől csak párat..), hol kiabált, hol hisztizett, hol megalázó hangnemben beszélt, hol kötekedett (mindenbe talált vmi hibát még a kollégája kérdése se volt jó neki, tehát nálam minden rossz volt neki, szerintem mindenbe és mindenkibe bele lehet kötni..). Tehát mindig csinált valamit. Kimondtam 1-2 mondatot és ő egyből belepofázott, nagyon zavaró volt. Állandóan javítgatott vagy kommentált. Már nem azért, de én ilyet még nem csináltam. Mindig tiszteletet adtam az előadóknak. Büszke is vagyok erre, hogy nem vagyok kicsinyes.

Tulajdonképpen ez nem is az én prezim volt, hanem az övé, mivel ő beszélt a legtöbbet.

A legjobb rész az volt, hogy ezek után még elégtelent adott. Elszarta a prezimet, elbeszélte az időmet és utána azt merte nekem mondani, hogy "azt hiszi, hogy nekem ez jó érzés?". Az egyes indoklása: a prezim nem volt elég kifejtő. Jó, hogy nem volt, mivel nem hagyott beszélni a k*csog. Esélyt se adott. A többieknek persze igenezett még a rosszra is, hagyta őket beszélni, engem meg kikiáltott fekete báránynak. A butákat erősítette, az okost elnyomta.

Annyi minden bennem maradt, annyit beszéltem volna, de ő nem hagyta. Szándékosan a bukásomat akarta, hogy lehet valaki ennyire tahó? Főleg úgy, hogy nem is ismer. Itt nem is az elégtelennel van a legfőbb bajom (mivel annyira nem érdekelnek a jegyek), hanem azzal, hogy idiótának nézett (gyenge manipulációs eszközökkel) és elvette a ragyogásom (imádok szerepelni/beszélni/előadni, ez az erősségem).

Hu az ilyen embert úgy ellökném, utána meg megkérdezném, hogy "azt hiszi, hogy ez nekem jó? Nem jó." A válóság: k*rva jó érzés.

Szerintetek normális az ilyen?Olyan, mint Kanye West. Taylor Swiftnek, hogy beszólt már a színpadon és ráadásul még elvette a mikrofonját is. Na most már tudom, hogy milyen érzés lehetett akkoriban Taylornak.

Jól gondolom, hogy ez az ember egy irigy d*g? Irigy rám?