Mi ez az érzés amit éreztem 40 évesen?

Depresszio, eletkozepi valsag, szar hazassag is lehet. A gyerekek, autok, szobak szama nincsen egyenes aranyban az elegedettseggel. Kerdes, mennyi ideje fojtottal el valamit, ami most tort a felszinre. Vagy szimplan rossz allapotban vagy, es nem a valosaggal van bajod, csak nem birod elviselni, ami van.

Buntudatra nincs okod, de hozzad lesz vagva azert, micsoda alak vagy. Valahol valahogy szembe kene nezni, amihez persze beszelgetni kellene azzal, aki megert, hogy mit akarsz valojaban es mi az oka.

Ha ürességet érzel, akkor olyan dolgokkal töltöd a napjaid, amiktől kiégtél/kiégsz. Ez mindenre rányomja a bélyegét. A párkapcsolatban meg két fontos dolog van: az egyik a fizikális kapcsolat, a kedves érintések, ölelés, csók, szex (ezek nélkül elhidegülnek a felek egymástól), a másik a rendszeres kommunikáció, kb minden téren, legyen az a napi programok egyeztetése, lelkizés, a jövőről álmodozás, vagy csak az aktuális nyűgök elpanaszolása.

A gyerekedhez is csak akkor fogsz kötődni (meg ő is hozzád), ha töltötök együtt minőségi időt, csináltok közös programokat.

Ahhoz hogy rendben legyen a családi életed, neked is tenned kell. Ezek a dolgok nem maguktól oldódnak meg, hanem a benne élők közreműködésevel.

Önmegvalósítást hajszoló kamaszkorom egy versrészlete jut eszembe:

"Szomorú ember az, aki felért a csúcsra,

mert lefelé vezet onnan minden útja."

Persze ennek 40 éve, ma másképp fogalmaznék. De mindenképpen arról van szó, hogy az ember boldogságának a mozgás, a fejlődés elengedhetetlen feltétele. Te anyagi téren elértél mindent, nincs előtted perspektíva. Üresnek érzed az életedet, mert voltaképpen már nincs rád szükség. Nincs meg a vállt vállnak vetve közös célért való küzdés, nincs meg az egymásra utaltság magasztos érzése.

Ilyenkor szoktunk mi sikeres pasik "megbolondulni", és másik asszony mellett elölről felépíteni mindent. (Én is 40 évesen váltam el.)