Sikerült itt valakinek levetkőznie a szociális fóbiáját?

Én kicsit már idősebb vagyok.És az a meglátásom hogy a tapasztalat segíthet.Bár ez egyénfüggő is.Nekem nem sikerült teljesen elhagyni ezt a problémát,de élhető életet élek.

A betegség mindenkinél ugyanabban a formában van jelen.A milyenségét az egyén személyisége határozza meg.Ha egy nagyon erős személyiséggel van megáldva az illető,akkor sok esetben könnyedén felül tud kerekedni a szorongáson.Nem tud uralkodni rajta a betegség.Nyilván egy gyengébb jellemnek sokkal nehezebb elnyomnia ezt a problémát.

Az élettapasztalat segít...a lényeg hogy ne a 4 fal között élje az ember az életét,legyen amennyire csak lehet nyitott a világra,éljen meg,tapasztaljon meg minél több dolgot,és amit többször csinál,többször van jelen az életében,az első nehézségeket követően mindig könnyebben és könnyebben megy.Ez szinte minden élethelyzetről elmondható.Legyen egy apró bevásárlás,egy állásinterjú,egy munkahelyi közösség,egy online ismerkedés,egy személyes randi.Gyakorlat teszi a mestert.És a lényeg hogy a tapasztalat mellett,vegye észre a hibákat,hiányosságokat,a pozitív dolgokat is,és figyeljen oda arra hogy legközelebb jobb legyen,fejlődjön.Mindent lehet tanulni.A legtöbb embernek ezek a tevékenységek önmaguktól jönnek,egy szociális szorongónak plusz energiákat kell értük mozgósítani.De lehet tanulni,fejlődni,és jobbá válni,enyhíteni a szorongást.Az első bevásárlásom szörnyű volt...ma már szorongás nélkül,rutinból intézem.A kapcsolatkialakítások mindig is nehezen mentek.A randizást tojáshéjjal a fenekemen mindig úgy gondoltam hogy egyszerűen nem nekem való.Igaz a kapcsolatkialakítással a mai napig vannak problémáim,de egy randitól már nem félek,csak kicsit szorongok.Mert sokszor volt benne részem,tapasztaltam,és megtanultam megfelelően viselkedni az adott szituban,és egy első randit sikeresen tudok lehozni.Ha külsőre szimpatikus vagyok a másiknak,akkor garantált a sikerem,mert a viselkedésemmel megfogom,megnyerő lesz számára.Mert megtanultam hogy adjam önmagam,hogy ne a szorongós,gátlásos,feszült,határozatlan formám hozzam.Csak mert az nem én vagyok,a betegség tesz csak azzá.

csak a terepmunka fog használni.DIREKT SOKAT KELL EMBEREK KÖZT LENNI. Ez a legfontosabb.Nagyon röviden csak ennyi. Kialakul.Majd meglátod.

Egy sorstárs.

#6

Ne másokat nézz,hanem magadat!

Úgy tűzz ki célokat,és az alapján határozd meg hogy magadnak felelj meg.Ne azt nézd hogy mások hol tartanak a korosztályodban.Magadnak építs fel egy tervet,amilyenné szeretnél válni.És haladj lépésről lépésre,és mikor egy cél teljesül legyél elégedett és büszke magadra,hisz több lettél,fejlődsz,és menj tovább a következő célodra.

Én 30 évesen még a szüleimmel éltem,és mondhatni egy életképtelen személy voltam a fóbia miatt.Azóta végigcsináltam egy építkezést,van saját autóm,elköltöztem a szülőktől,önállósodtam,boldogulok mindenben.Igaz, a társasági életem sose lesz olyan,mint másoké,és a korosztályomtól is sok mindenben le vagyok maradva...viszont amiket kitűztem célokat,és elértem,azok által önbizalmat építettem,és tudom,látom hogy lehet elvagyok maradva dolgokban a saját korosztályomtól,de másban viszont sokkal előrébb vagyok náluk a céljaim által.

És nem egyszerre lett mindenem...fokozatosan valósultak meg az egyes céljaim.És igen,egy szociális fóbiában szenvedőnek az önállósodás is egy cél...kitűztem,vágytam rá,akartam,megvalósítottam.Nyersen és tömören ennyi.De nem lehetetlen semmi sem.Ezek az én céljaim,én vágyaim.Mindenki másra vágyik az életben.Tűzd ki,építsd fel elméletben mit szeretnél elérni,és vizsgáld meg a lehetőségeket,hogy te személyre szabottan hogy tudd megvalósítani ezeket.

Én sajnos nem hallottam olyat, hogy valaki ebből teljesen kigyógyult. Sőt szerintem nem is lehet.

Ti milyen munkát végeztek szocfóbok?