Hol kezdődik a szemetekben ez a változat az intelligens embereknél?

Az intelligens ember sokat figyel és hallgat, viszonylag keveset, artikuláltan, és szinte sosem indulattal beszél, de sokat mond. Nem megmondja, hogy mi a véleménye, és az ezért jó, meg azért jó, hanem az adott helyzetet elemzi. Előbb abból a 3 szempontból, ami neked is eszedbe jutott, aztán még 2 másikból. És amikor megnyugszol, hogy oké, akkor megértetted a további szempontokat, akkor még bedob 2-t, te meg nézel, hogy honnan a francból vette ezeket a szempontokat, és neked miért nem jutott eszedbe. Már megint. És ezután mondja, hogy az ő választása, döntése amúgy ez vagy az. Egy kollégám ilyen.

A - nem hülye, ellenben okos, intelligens - furcsa különc ezzel szemben nem feltétlenül vesz górcső alá 3+2+2 szempontot, hanem esetleg csak 5-öt. A mondandójának harmada-fele eleve a saját választásáról szól. A mondandójában van érzelem (de nem indulat), önbizalmat és valamennyi lenézést sugároz, hogy ez (nekem) olyan könnyű, vagy hogy ezt egy hülye is meg tudja csinálni. Amit választott-döntött, azt is egy-két gondolati csavar mellett tálalja (vagy hajtotta) végre, aminek a végén jellemzően ő jól jár(t), de sokszor van benne egy szerencsefaktor is.