Van olyan, aki nagyon szívére veszi a tegezés-magázás problémáját?

Én nem veszem a szívemre, kölcsönös alapon tudok tegeződni is, magázódni is (a lényeg a kölcsönösség), bár tegeződni jobban szeretek, főleg nálam fiatalabbakkal.

De soha nem értettem, hogy miért nem elég csak az egyik, és néha még most, 41 évesen is gondot okoz eldönteni pl. hogy ha egy kb. 50 év körüli vagy annál is idősebb valaki "csak úgy", felajánlás nélkül elkezd tegezni, akkor visszategezhetem-e. (Mást tanítottak otthon, gyerekkoromban, és mást az egyetemen. Otthon azt mondták, várjam meg, míg felajánlja. Az egyetemen pedig azt, hogy aki tegez, azt tegezzük vissza.) De ha egyértelműen tudom, hogy visszategezhetem, akkor még sokkal időebbekkel (akár nyugdíjkorhatár felett) sem gond tegeződni. Nálam fiatalabbakkal pedig úgy vagyok, hogy én nem tudnám őket magázni, ezért inkább tegeződünk. (Amúgy sem érzem magam még olyan öregnek, hogy magázni kelljen...)

A kölcsönösségről még annyit, hogy akiket gyerekkoromban nem tegezhettem vissza (szüleim barátai, távoli rokonok, szomszédok, stb.), azokkal most nem beszélek. 14 éves korom körül éreztem, hogy baj van velük, 18 évesen kezdtem nem szólni hozzájuk (persze, ha kérdeznek, válaszolok, de csak tőmondatokban, hogy se tegezés, se magázás ne legyen benne, köszönni nem szoktam nekik, mert azzal már állást kellene foglalni az egyik irányban, nincs igazán semleges, tegezéstől-magázástól független köszönési forma, és nem kezdeményezek velük beszélgetést, nem szólítom meg őket soha), de csak a 20-as éveim közepén-végén, lassan, fokozatosan tudtam szavakban is megfogalmazni, hogy mi a baj. Az, hogy nem kölcsönös a megszólítás. És mivel még most sem tudom, hogy tehetném kölcsönössé, akár tegezés, akár magázás irányában, inkább nem szólok hozzájuk. A némaság legalább kölcsönös.

Igen. Kifejezetten utálom, ha egy "jöttment" (esetemben utas, buszvezető vagyok) csak úgy letegez, legyen idősebb,vagy fiatalabb, férfi, vagy nő. Nagyon gyorsan helyére teszem, a tegeződő megszólítás után egy erőteljes "JÓ NAPOT!" válasszal. Ha eztán se veszi észre magát, meg is jegyzem, hogy nem ittunk együtt, hogy tegezzen. És még ő sértődik meg.

(Amúgy elhagytam már az 50-et...)

Alapvetően egyetértek a hármassal, nem lenne rossz.

Engem amúgy nem érdekel, semmi értelme ezen megsértődni. Nyilván nem azért tegez le valami "jöttment" mert paraszt akar lenni velem :).

A köszönés is sokszor értelmetlen (pl nem vettem semmit a boltban, megyek ki, és a 15 méterre álló eladó utánam ordít hogy viszlát).

#4:

A köszönés értelmetlen? Hát kösz. Erre mondják, hogy nem az a paraszt, aki a tehenet ganyézza.

Mert a tehén is elbőgi magát, ha besétál az istállóba, vagy ki onnan.

Alapvető forma, hogy köszönünk, ha belépünk valahová, és elköszönünk, ha ki onnan.

(amúgy a 2-es vagyok).

Jön oda hozzám a "kedves utas" (hogy ezeket mi milyen néven illetjük egymás közt, azt nem szeretném részletezni), és azt mondja:

"-Jegyet!" -és leb*sz egy 500-ast.

Mondom én neki: "-Ezer!"

Na, ekkor kiakad. Hogyhogy ezer???

Mondom: Azért, mert így nyitott, URAM. Ha azt mondja, hogy "jó reggelt kívánok, egy jegyet szeretnék" -akkor 450. De úgy beszélt velem, mint akit a seggéből rántott ki, így ezer. Érti?

Szó nélkül leszállt. Még az ötszázast is otthagyta.

Engem a csendőrpertu zavar, de nagyon.

Épp cikis helyzet van. Az új háziorvosom egy 55 éves asszony, én 30-as fiatalasszony vagyok, elsőre letegezett de nem ajánlotta fel a tegezést. Én nem tegezhetem vissza az alá-fölérendelt viszony miatt, tehát maradt köztünk a jó" napot doktornő-szia Kati" köszönés. Nagyon gáz.

#8: Elsőre megértettem, mit írtál fentebb. De igen, akkor is illik köszönni (azaz elköszönni) ha csak vakrepül az ember egy bármilyen üzletben, de nem vesz semmit, és vásárlás nélkül kilép a boltból.

Igen, akkor is illik azt mondani, hogy "viszontlátásra".