Rossz ember vagyok, ha így vagyok a hajléktalanokkal? Amikor kérik az aprót úgy teszek mintha raknék be valamit a bögrébe. Majd mikor szóvá teszik, hogy nem adtam semmit, akkor mondom, hogy de adtam. Adtam egy kis reményt. Ne herdáld el.

#11, ez írtó gusztustalan, és súlyosan retardaltnak is kell ahhoz lenni, hogy ezt elhidd.

Nem állítom, hogy nincs koldusmaffia, de én pl. dolgoztam hajléktalanszállón, vannak bőven olyan kéregetők, akiknek a lyukas zoknijukon kívül semmi nincs.

Én csak annyit nem értek, miért nem mondod egyszerűen hogy nem adsz. Semmi baj nincs azzal, ha nem adsz, hiszen neked is egy fizetésből kell, hogy ki legyen fizetve a rezsi, a kaja, egyéb költségek és kell, hogy maradjon is tartalékra, hogy élményekkel gazdagodj vagy, hogy egyáltalán legyen mihez nyúlni vészhelyzetben.

Az is frusztráló amikor adsz és meg se hálálják sokszor vagy kb elveszik a pénzed. Nekem volt olyan ember aki mondta, hogy még adjak neki.

Ráadásul a mai világban tényleg nehéz kiszűrni, hogy ki az akinek tényleg szüksége van rá. Már a nem rászorulók közül is van néhány profi. Például akinek nem pénz kell (és ezt ki is hangsúlyozza) csak kaja vagy egy kis víz, mert esik mindjárt össze és amikor a kezébe adod, akkor kérdezi, hogy ja amúgy már egy kis pénzt is kérne.

És nem csak a rászorulók, a szélhámos szervezetek, vállalkozók. Nézd meg, hány embert ejtenek át az ilyenek. Viszik a 20-40-80 ezer forintot el előlegbe egy szolgáltatásért cserébe amit vagy meg se csinálnak vagy nagyon rosszul csinálják meg.

Persze, hogy az ember bizalmatlan.

Én kutyasétáltatásnál vagyok amúgy hasonló cipőben. Régen gyakran megállítottak az emberek, én meg megálltam, mert hátha útbaigazítást kérnek vagy segítségre van szükségük. Na a legtöbb az unatkozó emberke volt akik csak azért állítottak meg, mert a kutyámra tettek negatív megjegyzést, alaptalanul vagy jogtalanul. Ezt a szituációt sok kutyagazdi ismeri és nekem ezek a szituációk nagyon fel tudták vinni bennem a pumpát, amikor szeretem volna csak egy időt nyugodtan eltölteni a kutyámmal és mindenféle állatkínzónak vagy szar alaknak lettem elhordva.

Egy idő után nem álltam meg senkinek és azóta ez így maradt. Az ember egy idő után óvja magát a kellemetlenségektől.

Amúgy amíg az írással foglalkoztam, én nem mindig tartottam meg a bejött összeget hanem eladományoztam. Nem vagyok milliomos, nem azért tettem, csak úgy álltam hozzá, hogy van akinek jobban kell én meg kijövök hó végéig a főállásomból kapott keresetből.

Nem vártam vörös szőnyeget, de ahol annyi fáradtságot nem vettek, hogy legalább annyit mondtak vagy írtak volna, hogy köszönöm, az rosszul esett.

Valahogy ilyen érzés az is amikor jóhiszeműen segítesz valakin és vagy az a hála, hogy nincs hála...