Mi miatt lettem ilyen?

Régen rengeteg energiám és motivációm volt, de ma már gyökeresen megváltoztam.

Nincs miért elhúzzam a függönyt, amikor itthon vagyok, nem kapcsolok villanyt, hanem sötétben vagyok.

Régen több aktivitásom volt itthon, manapság kimerülten fekszem.

Régen sokat főztem, ma már étvágyam sincs. Nem ízlik az étel, nem tudok már annyit enni. Van, hogy hiába tele a hűtő, nem nagyon nyúlok ételhez.

Régen hamar elaludtam, manapság hajnalig fent vagyok, nem bírok elaludni, csak forgolódom.

Régen odáig voltam a játékokért. Ma már hiába vannak meg játékok és hiába szereztem frissen új játékokat, képtelen vagyok leülni és játszani, inkább fekszem.

Régen nagy rend volt a szobámban, ma már egyszerűen nem bírok rendet rakni. Úgy érzem nincs értelme. A költségvetésemet és a határidőnaplóm vezetését is elhanyagoltam.

Régen a barátaimmal sokat beszéltem, de ma már állandóan egyedül vagyok magányosan. Úgy érzem már nincs kire számítanom.

Ma a felettesem sokkal komolyabb munkával bízott meg engem, de nem tudtam neki örülni egyáltalán.

Régen szívesen jártam kórusba is énekelni, de már a zene és az éneklés is üres számomra. Pedig folyton mondja a kórusvezető, hogy tehetséges vagyok, nem kéne abbahagynom. Már koncertekre se járok.

Régebben összejártam a munkatársakkal is, de ma már teljesen úgy érzem, hogy nem tartozom oda.

Régebben több barátom is volt, ma már állandóan azt érzem, hogy gyűlölnek engem és már senkinek nincs rám szüksége.

Lassan egy hónapja semminek nem tudok örülni, a sírás kerülget, állandóan értéktelennek érzem magam, nincs kivel beszélnem, nincs étvágyam (volt aki azt mondta, hogy fogytam), nem bírok pihenni, nem tudok aludni, rémálmok gyötörnek, emellett fájdalmat érzek akkor amikor mások boldogok, mert ez azt jelenti, hogy rám nincs szükségük és nincs miért foglalkozzanak velem.