Szerintetek miért van az, hogy sok diplomás (nehezen megszerezhető diplomák),úgy egyébként az életben zavaróan semmilyennek, butácskának tűnik?

"[...] de én nehezen tudnám úgy élképzelni az életem, hogy más témám sincs, mint a filmek, műköröm, a macskám, sportolás, mások kibeszélése, bulik stb."

- és látod, ez a kérdés valóban nem más, mint mások kibeszélése. :)

Az is biztos, hogy aki egy orvosit végez, az sok esetben nem szocializálódik rendesen, nem tud igazából felnőni, mert tanulással tölti a tizen-huszon évei nagy részét.

Persze, eljárnak inni, de mondjuk az önnállóságot, a praktikus dolgokat nem igazán sajátítják el, mert nincs idejük élni.

Szóval a dolog végén kapsz egy huszas évei végén járó tinit, aki esetlen a kortársai körében, azt a max egy szakterületet kivéve.

Pl. mint ez a kérdező: https://www.gyakorikerdesek.hu/szepseg-es-divat__oltozkodes_..

Ennek egyszerű az oka, bekerül a fiatal a gimiből a felső suliba, és ott kapja az agyba a csomó szakmai dolgot, ami sok esetben nem széles körű tudás, csak szakmai. És ott áll 2X évesen, kikerülve, és nem is élt még.

Nem tud felöltözni egy állásinterjúra, és megmagyarázza, hogy ő akkora zseni, hogy neki nem kell öltöny az interjúra, mert eddig sem kellett.

Vagy amikor eljön frissdiplomás területis melóra, jogsi nélkül.

Ezért IS lenne jó a kötelező sereg.

Van egy csomó olyan aki autisztikus, és emiatt baromira megy neki az, ami az érdeklődési köre, magas IQ, és kiválló kutató vagy sebész lesz belőle.

De ettől még ott vannak a szociális kellemetlenségek, pl betanulta hogyan kell semmilyen beszélgetéseket, interakciókat végezni, de nem az igazi a dolog.

Van ilyen.

Nem minden autisztikus ember 12 éves vonatokkal játszó kisfiú.

Egészségügyis hallgató vagyok (nem orvos) de velem sem igazán lehet hosszan elbeszélgetni akármiről.

Persze megvan nekem a véleményem a politikáról, a katonaságról, az lmbtq-ról, meg tudja a tököm mi van még, de tőlem nem lehet elvárni komolyabb témákban hosszabb vitát vagy diszkurzust.

Egyébként a szak 80-90%-a szintén ilyen beállítottságú.

Az egészségügyisekre általánosan is el lehet mondani szerintem, hogy szűk érdeklődési körrel rendelkeznek.

Amihez kell, hogy értsenek ahhoz értenek, a többi rájuk tartozik és ez így van rendjén.

Keresd olyan emberek társaságát akikkel egy hullám hosszra tudtok kerülni. Darwinizmus "hívőként" én sem fogok pappal haverkodni.

Az általad leírt tulajdonságok inkább élettapasztalatok hatására alakulnak ki, és nem az egyetemen tanítják ezért. Nekik nincs ilyen személyiségük, a diplomájuk által megszerzett tudást is csak egy eszköznek tekintik.

De tényleg sokan vannak, akik egyszerűen csak nem akarják kiadni magukat, ahogy írod.

Mert alig volt mellette életük, azért. Én dolgoztam mellette, sportoltam és nagyjából ennyi volt a nap, elég szűk körben mozogtam, elég kevés időm maradt másra. Elment úgy kb. Felnőtt életem első 5-8 éve, hogy mindent eköré szerveztem.

Illetve annyira intelligens talán vagyok, hogy elismerjem, meddig terjed a tudásom határa. Arról "volt szó", hogy egy területen leszek szakember, nem arról, hogy mindenhez kényszeresen megpróbálok érteni és úgy tenni, mintha mindenben jobb lennék mindenkinél. Van véleményem egyébként dolgokról, de személy szerint nem akarok vergődni olyan dolgokban, amiben laikusnak számítok és semmi kedvem olyan témáról beszélgetni, amiről egy kevésbé intelligens ember csak veszekedni tud (mint például a politika). Sokszor még a saját szakterületemből sem nyitok vitát, a sok "szakember" úgyis elküld anyámba, hogy az a 400 publikáció, amit olvastam, hülyeség és ő jobban tudja. Nekem ez energia, ráadásul olyan dolgokra, amik nem érik meg.

Én már csak boldog akarok lenni, nem helyretenni mindenkit.