A nőknél sokszor mi ez a hirtelen összeköltözés?

"Mire várnának?"

Arra, hogy megtalálják azt, akivel valóban érdemes összeköltözni, mert együtt akarják leélni az életüket. Ha megtalálták, akkor már semmire. De azért, hogy ismerkedjenek, nem érdemes összeköltözni. Ismerkedni anélkül is lehet, és anélkül sokkal kevésbé rizikós.

Ez függ attól hogy hány évesek, szerintem amíg az ember tanul, és anya apa tartja el teljesen felesleges pénz kidobas is, de ha már dolgoztok mindketten és érzed akkor megeri.

A párommal az egyetem első évében ismerkedtünk meg, és most fogunk osszekoltozni ha mindketten le allamvizsgaztunk, tehát én nem ezt a tábort erositem, de én feleslegesnek is gondolom, mint írtam. Plusz én magamból kiindulva így is rettenetesen frlek hogy mi lesz, hogy fogunk alkalmazkodni egymáshoz és a többi, sose éltem meg senkivel, persze sokat vagyok nala így is mert o egyedül lakik, de azert mégis.

Szoval en nem tudom, de az igaz hogy akkor derül ki mennyire tud együtt élni egyik a másikkal.😅

"rettenetesen frlek hogy mi lesz, hogy fogunk alkalmazkodni egymáshoz és a többi, sose éltem meg senkivel"

Azért összeköltözni valakivel, hogy már végre éljél valakivel, miközben rettenetesen félsz... Elhamarkodod.

"ennyi idő után még alig ismered a párod"

Hát pont ez az. IGAZÁN úgyis úgy tudsz megismerni valakit, hogy együtt élsz vele. Szóval lehet évekig "járogatni" meg együtt fagyizni heti 2x, de abból nem igazán lesz normális igazi párkapcsolat.

Ezt régen én sem értettem, de azt se, ha egy éven belül történik. Néztem is nagyokat, amikor a barátnőim mondták, hogy össze akarnak költözni a barátjukkal, aztán csak fél éve voltak együtt. Ekkor nekem vagy nem volt kapcsolatom, vagy olyannal volt, aki még tanult, vagy még én is tanultam és otthon laktam a szüleimmel.

Most 26 évesen, szülőktől külön élve, egy 3 hónapos párkapcsolatban értettem meg ezt a jelenséget, hogy annyira szeretnénk minden percünket együtt btölteni, hogy konkrétan vissza kell fognunk magunkat, hogy még ne siessük el a dolgot. Így is már heti 3-4x együtt alszunk és ez nekünk nagyon kevés. Elbúcsúzunk reggel, elkezdek dolgozni és amikor kicsit megpihenek a munkában, elkezdem erősen érezni a hiányát és szomorú leszek, ha aznapra nem beszéltünk meg közös programot. Eleinte mi is úgy voltunk vele, hogy 3/4 vagy 1 évet várunk az összeköltözéssel, de ez a szám egyre csak csökken. 2-3 hét után már valamennyire szóba jött, én 1 hónap után már erről fantáziáltam minden nap, 2 hónap után beszéltük meg, hogy mindketten nagyon együtt szeretnénk élni és hetente nézünk albérleti hirdetéseket, szerencsére egyeznek az elképzeléseink :) Tényleg, egyszerűen kevés belőle, pedig tényleg szinte mindennap legalább egy kicsit együtt vagyunk. Ő az első, akinél így érzem. Alig várom, hogy munka után a közös otthonunkban együtt csináljunk valamit, vagy csak beszélgessünk, vagy ha énidő van, akkor is óránként oda tudjak menni hozzá megölelni. Hogy mindennap együtt feküdjünk és együtt keljünk. Hogy ne kelljen ingázni és elbúcsúzni. És mondom, egy hónap után már össze akartam vele költözni és még mindig csak 3 hónapja tart, de már van egy kb dátumunk. Egyelőre ez fél év, de nem csodálkoznék, ha lejjebb menne.

Úgyhogy szerintem ilyen a szerelem és kész. Azt lehet érezni 1-2 hónap után, hogy tartós lesz-e, vagyis hogy nincsenek red flagek és hogy mindkét fél olyan, hogy tenni akar a boldog kapcsolatért, aztán az együttéléssel derül ki minden.

"az együttéléssel derül ki minden"

Minden nem. Legfeljebb az, hogy milyen együtt élni így, mindenféle kötelezettség nélkül. Az nem tud kiderülni, hogy milyen lenne örökre elköteleződni és úgy élni együtt, pedig az az igazi nagy kérdés. De attól kezdve, hogy szex is van, már a biokémia domál, az ész meg elmegy szabadságra. A rózsaszín köd viszont egy idő után oszlani kezd majd...

#26 A rózsaszín ködben is fel lehet ismerni a red flageket, csak kellő önismeret és tapasztalat kell hozzá :) Régen én is belementem olyan kapcsolatokba, ahol már az ismerkedés alatt megtudtam néhány dolgot a srácokról, ami nekem kizáró ok, de vagy nagyon szeretethiányos voltam, vagy nem tudtam, hogy ez ennyire fog zavarni. Aztán nyilván mindig zavart. Most már tudom, mit akarok egy kapcsolatban és mivel már sokszor ismerkedtem, ezért nem tudok belezúgni valakibe az első randin, így azért a szerelem kialakulása előtt bőven meg tudom kérdezni, észre tudom venni, ami fontos nekem, ha nincs meg benne az, vagy egyenesen taszít valamelyik tulajdonsága, amit ki lehet szűrni előre, akkor nem ismerkedek tovább. Most is látom a párom rossz tulajdonságait, de ezek olyanok, amik nem teszik tönkre a lelkibékémet. Még nem ismerem tökéletesen, de erre pl az összeköltözés jó lesz :)

Azt annyira nem értem, hogy "együtt élni elkötelezettség nélkül", ha már összeköltözünk, akkor az egy elköteleződés valamilyen szinten, nem törvényileg, tehát nem házasság, de jó esetben nem azért költöznek össze az emberek, mert amúgy csak szexelnek és nem akarnak később se komolyat. Oké biztos van ilyen is, nálam nem ez a helyzet.

Amúgy meg mi van akkor, ha a két fél összeköltözik 2 hónap után és rájönnek, hogy nem működik? Hát szétköltöznek. Jó esetben mehetnek szülőkhöz, rokonokhoz, nagyvárosokban egy hét alatt találnak albérletet. Az én esetemben pl ha valamiért nem jön össze, akkor a szüleimhez mennék, majd keresnék egy új albit, nem bánnám, hogy a mostaniba nem tudnék visszamenni, ugyanis már inkább a belvárosban akarnék lakni, ez kicsit kijjebb van, a lakótársam nem takarít szinte soha, a munkahelyem 1 órára van (ez nem így volt, amikor beköltöztem), úgyhogy nekem nincs semmi veszíteni valóm. Ha valakinél hasonló a helyzet, még jó, hogy meglépi az összeköltözést, főleg, ha akkora a szerelem, hogy tényleg kevés az, ha egy héten 7 helyett csak 6 napot vannak együtt.

Nem gondolom hirtelennek,ha két ember,akik szeretik egymást együtt szeretnének élni 🙂

Nàlunk a szerelmem kezdeményezte a dolgot már 1 hónap után,"szeretnék veled együtt élni,minden reggel veled kelni, hozzád haza menni"

Szerintem ez az érzés felülmúl minden tovább gondolást

36/N