Az öregedéstől való félelmen neked mi segít?

Nekem az segített, hogy igyekeztem kihasználni annak az előnyét, hogy több időt töltöttem a világban, mint a fiatalok, akikre állítólag irigykednem kellene.

Nekem nem ők a mérce, ez hülyeség, hogy velük kell versenyezni. Egy nő sem méri a nemiszerve hosszát egy férfiéhoz, egy afroamerikai sem akar versenyt űzni egy fehérrel abban, hogy fehérebb a bőre. Egy matematikus sem próbál meg jobban érteni a nyelvekhez, mint egy nyelvész. És nem viseli meg, mert a saját döntésének érzi azt, amit csinál és nem hiányzik neki a másiké. Más karakter, más jellem, más élethelyzet. Így kellene megélni az idő múlását is. Magunkénak érezni, uralni a terepet a saját korosztályunkban.

Szerintem az tiporja az embert a legjobban a földbe az öregedés kapcsán, ha a fiatalokkal kényszerül egy ligába... Idősebb korban nem szabadna ott tartani, ahol az életüket bontogató fiatalok. Ha az ember normálisan dolgozik és visz véghez dolgokat, idős korára tekintély lesz, nem vetélytárs.

Számomra a békét a korommal kapcsolatban az adja meg, amit az évek alatt felépítettem. Lehet, hogy nem csináltam mindent jól, de nekem mégis van x év előnyöm és ennyivel több pénzem, szakmai tapasztalatom, élettapasztalatom, stb... Nekem nem azokért a javakért kell versengenem már sem a magánéletemben, sem máshol, amikért a fiatalok versengenek...

Akkor rossz és "harapható" az idő múlása, ha az ember a fiatalokhoz akar lecsorogni és velük akar ringbe szállni ahelyett, hogy békénhagyná őket és a segítségükre lenne a saját értékeivel alkalomadtán. A szertornászokhoz sem megyek oda 22 év úszás után rajkodni, hogy én is tudok szaltózni a gerendán, mert csak a nyakamat töröm ki. Másban vagyunk jók, más a dolgunk. Elhiszem, hogy aki nem nő ki bizonyos, korra jellemző szerepekből az évek előrehaladtával, annak ez földi pokol.

Én sehogy.

Pár éve még épült a szervezetem, fejlődő szervezet volt, utána pár év stagnálás és mostmár bizony lefelé van. A tükörbe nézve is kezdem látni. Pár éve még ha kicsit többet ittam, másnap semmi bajom nem volt. Mostmár sokszor két korsó sörtől is van. 8 éve még jól laktam napi 3-szor (ez nálam sose brutál nagy adagot jelentett, sőt a rendes nagy adagokat meg se bírom enni, de jól laktam, na) és nassoltam egy csomót, vékony maradtam (sőt, a koleszterinem is elfogadható volt), most vissza kell fogni a nassolást, a koleszterin miatt a húst és a tejet is, plusz sokkal többet sportolok, mint 8 éve - kb ugyanahhoz a súlyhoz.

Nálam nem segít a helyzeten az sem, hogy a huszonéves éveimet végigtanultam, majd beütött a COVID és semmi negatívot nem hozott. A távoktatás és a home office segített is, utazni addig se utaztam, sportolni addig is otthon sportoltam, színházban legutóbb 7 éve voltam.

Tehát semmi olyat nem csináltam, amit a huszonévek alatt meg kellene élni.

Szingli is vagyok, autista, eléggé "különleges" a helyzet maga, egy férfivel találkoztam eddig, akivel el tudnám képzelni, vele 5 éve elrontottam.

Tehát a szabadidő sokszor teljes, de általában is egészségtelen mértékű hiánya cseppet sem segít a helyzeten.

29N