"Annak a társaságában érezzük legjobban magunkat, annak a legjobbak az emberi kapcsolatai, aki önazonos", ez mennyire igaz?

Nem hát, ilyen vagyok, 100-ból 98 ember gyűlöl, azt se értik amit kérdezek. A maradék kettő meg köszönetet mond istennek h végre találkozhattak velem. Mindenkit leszarok, az gyűlöl aki akar, az szeret aki akar, mindenki azt csinál amit akar. Ezt olvasva is nyilván arrogáns bunkó fasznak hangzik az egész, tisztában vagyok vele, akk sem érdekel. Egyébként kedves vagyok, kivéve ha vki gyökér, annak megmondom h az. Nők utálnak mert nem dicsérem őket, hiába a keresztkérdéseik, ha nincs mire, nem huzzák ki belőlem.

Velem max akk érdemes szóba állni ha nincs a szőnyeg alatt semmi, önbecsülés a helyén, kritika fogadására képes, egója kussoltatva, beteg humora van.

Szerintem ez inkább arról szól, hogy van egy énideálja mindenkinek. Aki önazonos, az közel van ehhez az ideálhoz (azért teljes mértékben elérni ezt kb lehetetlen), éppen ezért jól érzi magát a bőrében, nincsenek komplexusai, nem vetíti ki rád a saját gondjait. Azaz nem azt fogja nézni, kire milyen szitkokat lehet morogni. Aki ezt keresi, az nem özanos, annak gondjai vannak magával és mindenki mással is.

Aki önazonos, az nem gátlástalanul szid mindenkit hanem szereti magát szereti azt, amit csinál, amit pedig nem szeret, azon abba az irányba próbál változtatni, ahogyan ő azt szeretné, hogy legyen - de mivel elfogadja magát, nem toporzékol a saját hibáival szembesülve, hanem látja, hogy ez így egyelőre nem jó, de akkor megpróbálja másként, ha így nem sikerült.

És emiatt jó a társaságunkban lenni. Aki képes elfogadni, hogy igenis vannak hibái, az másokét is képes elfogadni, és tud nekik is segíteni a motivációban, nem csak lehúzni őket, hogy "úgyse sikerű, meg se próbáld".

Ettől függetlenül mindenkinek vannak rossz napjai, amikor nem tud így állni a dolgokhoz, ilyenkor az önazonos emberek is inkább csak lehúznak, de egyrészt náluk ez a ritkább, másrészt, ők is megérdemlik ilyenkor, hogy támogassák őket.